A csoport a katonai diktatúra (1976-1983) idején elrabolt és jogtalanul örökbe adott gyermekek felkutatására jött létre, és az elmúlt évtizedekben több mint száznegyven eltűnt gyermeket segített visszajuttatni vér szerinti családjához.

A szervezet közleményében így búcsúzott tőle: „Csak hálás szavaink vannak az elkötelezettségéért… és a szeretetért, amellyel az unokákat és unokáinkat kereste egészen a legvégéig.”

Rosa Roisinblit 1919-ben született Moisés Ville-ben, egy közép-argentiniai, zsidó bevándorlók által alapított településen. Szülésznőként dolgozott, majd 1949-ben Buenos Airesbe költözött, ahol 1951-ben házasságot kötött Benjamín Roisinblittel. Életét örökre megváltoztatta az 1976-os katonai puccs, amelynek során a junta könyörtelenül felszámolta az ellenzéket: tízezreket hurcoltak el titkos fogolytáborokba, miközben mintegy 500 gyermeket elraboltak – tér ki a részletekre a BBC.

1978-ban nyolc hónapos terhes lányát, Patriciát, vejét, José Pérez Rojót és 15 hónapos unokáját, Marianát is elrabolták. A szülőket a hírhedt ESMA (Escuela de Mecánica de la Armada) fogolytáborba vitték, ahol Patricia a pincében életet adott fiának. A párt soha nem találták meg, Marianát visszaadták Rosának, az újszülöttet pedig egy légierős hírszerző tiszt nevelte fel.

Murió a los 106 años Rosa Roisinblit, presidenta honoraria de Abuelas de Plaza de Mayo

Rosa Tarlovsky de Roisinblit, histórica vicepresidenta de Abuelas de plaza de Mayo en Argentina y luchadora por los derechos humanos, murió este sábado a los 106 años. Durante la última… pic.twitter.com/MeF8Ji6x58

— DW Español (@dw_espanol) September 7, 2025

A családi tragédia után

A családi tragédia után Roisinblit csatlakozott az Abuelas de Plaza de Mayo szervezethez, ahol hat évig pénztárosként, majd 1989-től 2022-ig alelnökként dolgozott. 2000-ben, a szervezet munkájának és Mariana kitartásának köszönhetően sikerült megtalálni az unokát, akit DNS-vizsgálat után Guillermo Francisco Gómez néven azonosítottak.

Roisinblit jelen volt a bíróságon 2016-ban, amikor Guillermo nevelőapját életfogytiglanra ítélték az emberrablás miatt, nevelőanyját pedig három év börtönre. Ugyanabban az évben két másik vádlott – egy volt légierő-parancsnok és egy ex-hírszerző tiszt – 25 évet kapott, többek között Patricia és José elrablásáért.

96 évesen is részt vett a tárgyalásokon, és egy évvel később az AFP hírügynökségnek így nyilatkozott: „Ez a seb soha nem gyógyul be… De hogy azt mondjam, feladom? Nem, soha nem fogom feladni.” Élete végéig aktív maradt a szervezetben, és gyakran hangsúlyozta: „Mi harcolunk, de a hősök a gyermekeink, akik szembeszálltak egy kegyetlen diktatúrával, és életüket adták egy jobb országért.”

Unokája, Guillermo – aki ma emberi jogi ügyvédként dolgozik az Abuelas de Plaza de Mayo kötelékében – az X közösségi oldalon búcsúzott: „A nagymamám elment, és a szomorúságon túl megnyugtat a gondolat, hogy 46 év után újra együtt lehet az anyámmal és nagy szerelmével, a nagyapámmal, Benjamínnal.”