Egy évtizede történt a halálos Everest-katasztrófa, a nepáliak biztosítékokat követelnek
Nem akarják, hogy újra megtörténjen a tragédia.
Fotó: MTI/EPA/Phurba Tendzsing
10 évvel ezelőtt egy szörnyű tragédia rázta meg Nepált: Dawa Tashi Sherpa nepáli hegyi vezető az életéért küzdött, miután egy hatalmas lavina elsodorta az Everesten. Ez volt a világ legmagasabb hegyén bekövetkezett leghalálosabb katasztrófa.
A tragikus baleset, mely 2014. április 18-án 16 nepáli hegyivezető halálát okozta, rávilágított arra, hogy milyen hatalmas veszélyekkel kell szembenézniük, hogy a jól fizető külföldi ügyfelek elérhessék álmaikat. Nem kétséges, hogy a hegymászó útvonalak kijelölésében, a kötelek rögzítésében, a létrák javításában és a nehéz felszerelések felcipelésében végzett kritikus munkájuk nélkül kevés külföldi látogató jutna fel a félelmetes csúcsra.
Az egy évtizede történt katasztrófában olyan hatalmas erejű volt a lavina, hogy Dawa Tashit mintegy 10 méterrel lejjebb sodorta le, életveszélyes sérüléseket okozva a serpának. Az akkor 22 éves Dawa Tashi visszaemlékezett a barátaira, akik életüket vesztették; három holttestet soha nem találtak meg:
„Szerencsés voltam, hogy túléltem. A kórházban, valahányszor megpróbáltam aludni, őket láttam magam előtt.”
Az AFP szerint a katasztrófa a túravezetők jobb juttatásaiért és körülményeiért indított útjára tiltakozásokat, és a csúcson egy szezonra – korábban példátlan – teljes leállást eredményezett a mászásban.
Eljött a fordulópont
A több ember életét követelő katasztrófa masszív vitát váltott ki a sérült vagy meghalt nepáli túravezetők és hegyi munkások családjainak kártérítéséről, sokan ugyanis kénytelenek a nyugati hegymászók jótékonyságára támaszkodni – annak ellenére, hogy az expedíciós cégek alkalmazzák őket, és közreműködésük létfontosságú a több millió dolláros iparág sikeréhez.
Eközben a kormány is busás bevételeket kaszál a jövedelmező hegymászóiparból: a legutóbbi, 2023-as szezonban csak az Everest-díjakból több mint 5 millió dollárt keresett. Ehhez képest nem sokkal a 2014-es baleset után csekély 400 dollárt (147 ezer forint) ígért az elhunytak családjainak a temetési költségek fedezésére.
Az ajánlatot a feldühödött nepáliak érhető módon elutasították, a hozzátartozók pedig mindössze 10 ezer dollárt (3,6 millió forint) kaptak életbiztosításként. Ennek nyomán alakult ki végül az elhúzódó vita, melyben a nepáliak jobb haláleseti és sérülési juttatásokat követeltek a kormánytól, ami napokon át tartó feszültséget okozott az alaptáborban.
A kollégáik halála miatt gyászoló serpa vezetők a hegymászás bojkottjával fenyegetőztek, ami végül felborította a hegymászók terveit és a szezont is törölték. 2014-ben az Everest alaptáborában tüntetők több követelést is megfogalmaztak, melyek között szerepelt a biztosítási kifizetések javítása és egy segélyalap létrehozása a hegyi jogdíjakból.
Ennek eredményeképpen a biztosítási kifizetést 50 százalékkal 1,5 millió nepáli rúpiára emelték, amennyiben valaki életét veszti. Ezeken túl a helikopterek mostantól szállítmányokat szállíthatnak a magasabb táborokba, csökkentve ezzel a nepáliak Khumbu alattomos jégesőjén át vezető veszélyes útjainak számát.
