Egy tökéletes tipp arra, ha nincs időd meditálni

Valójában mindenre lehet időnk, de kevés olyan dolgot teszünk, amik valóban hasznosak az elménk és a testünk fejlődéséhez. A kettő pedig közös utat jár be, mivel az elménk az, mely irányít bennünket, így a testünket is. A testünk pedig egy tökéletes eszköz arra, hogy az elménk újabb és újabb információt fogadjon be.

Az elme és a test fejlődése azonban nem arányos egymással, de mindkettő sóvárog az új dolgok iránt, amit időről időre érzünk is magunkon, ha épp nem sajnálkozunk. Sajnos sokat tesszük ezt, és ha körülnézünk a világban, rájövünk, hogy sokunk problémája nem is valós probléma, csak egy kreált valami, mellyel saját magunkat akadályozzuk meg a lépcsőfokok megtételében. Soron kívül Megkezdődött a Deák téri késelés tárgyalása: az elkövető jogos önvédelemre hivatkozik

Ezekben a pillanatokban is fejlődünk, már a sorok megírásával és annak elolvasásával, hiszen egyrészt az író részéről újabb és újabb gondolatok jönnek elő, miközben alkot, másrészt pedig az Olvasó új információkat fogad be, mely adott esetben láncreakciót indít, és az komoly hatással lehet az életére. Elvégre emiatt is jöttek létre ezek az értékesebb tartalmak, felhívván a figyelmet arra, hogy élnünk kell ezekkel a lehetőségekkel, hiszen az életnél nincs nagyobb ajándék.

Ebben a felgyorsult és folyamatosan változó világban az igazi értékek háttérbe szorultak, közülük sok megkapott vagy elveszett a sűrű ködben. Ezeket a sűrű ködfelhőket is mi, az emberek generáltuk, hoztuk létre, mert az egyszerűbb utat választottuk. Mindez azonban valóban egy egyszerű út? Rengeteg út létezik, és mi döntjük el, hogy melyre lépünk rá, hiszen az élet egy igazi utazás, egy kaland, aminek a végén megpihenünk, és máshol folytatjuk tovább.

Nemcsak a boldog, egészséges és tehetős emberek „utazhatnak”. A „élet útja” mindenkiben benne van, melyből életút lesz. Megannyi különlegessége van ennek, hiszen nincs két ugyanolyan út, ahogyan két ugyanolyan ember sem. Több milliárd út halad egymás mellett, napi szinten, saját magunkban is, mivel nemcsak „igen és nem” létezik, ahogyan nemcsak „fekete és fehér.” Ahhoz, hogy közelebb kerüljünk magunkhoz, az elménk végtelen nagy világához, szükségünk van saját magunkkal foglalkozni.

A meditáció is egy eszköz, egy eszköz arra, hogy lelassítsuk magunk körül a világot, és lássuk az igazán fontos dolgokat, legyünk bárhol, bármikor, bármilyen helyzetben, érezzük magunkat bárhogyan. Ez nem tudomány, nem szakma vagy varázslat. A meditáció mindenkiben benne van, de valamiért tartunk tőle, ha meghalljuk, magát a kifejezést. Kizárólag rajtunk múlik, hogy egy sivár, állandóan ismétlődő és eseménytelen utat választunk, vagy úgy lépünk előre, hogy azok a lépések valódi lépésekké válnak.

A meditáció gyakorlása ugyanolyan, mint bármi más, amihez idő kell. Az idő valahol véges, de valójában nem létezik idő, csak lehetőség, amit megragadunk vagy elengedünk. Az emberek többségének a meditációról egy transzállapot jut eszébe, miközben „lebegünk” föld felett, elhagyván a testünket. Ennek is vannak természetesen fokozatai, de ezúttal 1 olyan tippet osztunk meg veletek, amiket valójában már mindenki tud, ismer, csak éppen nem használja, és mindez kiválthatja a meditáció bizonyos részeit, és az életünk könnyebbé, teljesebbé, érdekesebbé válhat.

SÉTÁLJ

Ez talán a legegyszerűbb és leghatékonyabb formája a meditáció kapujához vagy előszobájához. Sétálás közben rengeteg mindenre figyelünk vagy épp nem figyelünk… Minden egyes méter lehet egy „meditációs” méter, ha figyelünk a lépteinkre. Ha figyeltek a lépteitekre, a szervezeteket is másképpen fog reagálni, kizárván a felesleges hangokat, az olyan információkat, amik nem fontosak. Ezt bármikor kipróbálhatod, akár munkába menet vagy épp hazafelé.

A legfontosabb, hogy koncentrálj a lépteidre, miközben ugyanúgy nézelődsz vagy épp zenét hallgatsz. A pulzusod és a légzésed is egyensúlyba kerül egymással, ami által az energiaszinted kitolódik, melynek a nap folyamán vagy annak végén nagy hasznát fogod venni, hiszen nyugodtabban térsz nyugovóra. Ha gondjaid, problémáid vannak, valami bánt, esetleg veszteség ért vagy csak valami frusztrál, állj fel és sétálj, indulj el!

Megannyi belső problémát oldottam meg az életem során sétálással, mely közben kizárólag arra koncentráltam, ami fontos: a lépteim, és saját magam. Gyerekkorom óta „gyakorlom” ezt, de csak hosszú évekkel később jöttem rá, hogy ez is egy meditációs forma, amit nem kell tanítani, de ha valaki azt régóta csinálja, és rengeteg „meditációs méter” van mögötte, az az ehhez hasonló sorokkal átadhat valamit, felhívhatja a figyelmet arra, hogy mindez mennyire egyszerű és hatékony. Egyszerűen csak figyeld a lépteid, és rövid időn belül ez természetessé fog válni, valamint arra a rövidebb/hosszabb időre az elméd elrepít oda, ahol abban a pillanatban lenned kell…

Hamarosan újabb meditációs formákkal jelentkezünk, melyek a hétköznapjaink során tökéletesen elsajátíthatóak, gyakorolhatóak és fejleszthetőek.