Kezdőlap

Friss hírek

Fontos hírek

Felkapott

Menü

ÉLŐ

Clouds
Budapest 21

AKTUÁLIS

Dollár
355,18 Ft
Euró
385,16 Ft
Font
451,73 Ft
Bitcoin
67,371 $
Fotó: Wikimedia Commons/Balon Greyjoy

A legendás amerikai repülőgép, mely több mint 50 évig repült

Szerző: Borbély Fanni

A hidegháború idején a Szovjetunió és az Egyesült Államok számára is kritikus fontosságúvá váltak a tengeralattjárók, ám az amerikaiak ennél is tovább mentek, és olyan repülőgépet fejlesztettek, mely képes volt felderíteni az ellenség tengeralattjáróit.

Borbély Fanni

2023. február. 27 - 19:50

A hidegháború idején minden korábbinál nagyobb szerepet kaptak a tengeralattjárók, mind a Szovjetunió, mind pedig az Egyesült Államok esetében: különösen az atommeghajtású modellek, melyek hosszú időn keresztül rejtve tudtak maradni a világ vizeinek felszíne alatt.

A szovjet atom-tengeralattjárók – melyeket a popkultúra olyan történelmi darabjai tettek híressé, mint például Tom Clancy Vadászat a Vörös Októberre című filmjében szereplő tengeralattjárók – valódi fenyegetést jelentettek. Egy tengeralattjáró ugyanis nemcsak kémkedésre és információgyűjtésre volt képes, de nukleáris háború esetén fegyverplatformként is működhetett. 

Az Egyesült Államoknak pedig ennek tudatában olyan berendezéseket kellett kifejlesztenie, amelyek felderítik a tengeralattjárókat és védik a partjait: az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején pedig a Lockheed (ma Lockheed Martin) mérnökei elfogadták a kihívást, és munkához láttak.

A mérnökök kifejlesztettek egy tengeralattjáró-vadász repülőgépet, mely végül lényegesen hasznosabbnak és tartósabbnak bizonyult, mint azt kezdetben gondolták. Ez a bizonyos, azóta már legendássá vált repülőgép a Lockheed P-3 Orion volt.  

A hidegháborúban kezdte pályafutását, ám napjainkig működőképes

Fotó Wikimedia CommonsUnited States NavySGT GARY COPPAGE

Amikor a P-3 Orion 1962-ben először állt szolgálatba, feladata a szovjet tengeralattjárók felderítése és elfogása volt: ráadásul tekintettel a tényre, hogy végül nem tört ki atomháború a szovjet és az amerikai tengeralattjárók között, magabiztosan kijelenthetjük, hogy első küldetése sikeres volt.

A nyilvánosság azonban először az 1962-es kubai rakétaválság idején szerzett tudomást az új tengeralattjáró-vadász létezéséről, amikor az olyan repülőgép-hordozók mellett, mint a U.S.S. Intrepid, részt vett Kuba tengeri blokádjában.

A P-3 a hidegháború teljes ideje alatt szolgálatot teljesített, a repülőgépváz sokoldalúságának köszönhetően pedig könnyedén alkalmazkodott a legkülönbözőbb feladatokhoz is.

A Lockheed Martin közlése szerint valós idejű megfigyelési és kémkedési, valamint felderítő szerepkörökben használták annak idején, míg az utóbbi években az Oriont az Egyesült Államokban olyan katasztrófák során használták, mint a Katrina hurrikán, hogy a gép információkat továbbítson a földi segélycsapatoknak.

Viszonylag kis mérete és a sugárhajtású repülőgépeknél kisebb sebességgel történő repülési képessége miatt az Orionok erdőtüzek oltásában is remek szolgálatot tett az Egyesült Államokban.

Az Orion mindemellett kiválóan alkalmazható az Afrika szarva körüli hajózási útvonalakon, hogy e területeket „mentesítsék” a kalózoktól, de a Mexikó melletti vizeken keresztül az Egyesült Államokba irányuló kábítószer-kereskedők bejutásának megakadályozásában is igen nagy szerepet játszott.

Az Orion sikertörténete tagadhatatlan, amit az is bizonyít, hogy mintegy 60 évvel az első felszállás után a repülőgép még ma is aktív szolgálatban van 17 különböző országban, sőt, még mindig folyamatban van korszerűsítése és a különböző küldetésekhez történő felkészítése és igazítása.