Ezért látunk olyan kevés „csillaghalált”, még az óriási Tejútrendszerben is ritka esemény
Szerencsés az, aki élete során ilyen nagy felfedezést tapasztalhat.
Fotó: unsplash | illusztrációA Tejútrendszerben utoljára 1604-ben figyeltek meg szupernóvát, az űrkutatók pedig nem is számítanak túl gyakori észlelésre, ugyanis a Napunknál jóval nagyobb csillagok mindössze galaxisunk 3 százalékát teszik ki.
Bár ritkán láthatjuk utolsó, nagy felvillanásukat, rendszeresen feltűnnek a történelmi ábrázolásokban is, annyira látványos jelenségről van szó. „Ezek azok az igazán heves, energikus események, amelyeket egyesek a halál kifejezéssel jellemeznek” – fogalmazott Eric Borowski, a Louisiana Állami Egyetem asztrofizika szakos hallgatója.
Azt azonban nehéz meghatározni, hogy hány szupernóva robbanás történik a Tejútrendszerben. James De Buizer, a földönkívüli életet kutató SETI munkatársa szerint a galaxisunkban található csillagok mintegy 97%-ának, köztük a Napnak is, az a sorsa, hogy fehér törpévé váljon.
A nagyobb naptömegű csillagok esetében azonban más folyamatok zajlanak, amik szupernóva-robbanáshoz vezetnek. „Lehetnek szupernóvák a galaxisunk túloldalán, ám annyi minden van közöttünk, hogy nem fogjuk ezeket látni” – fogalmazott De Buizer.
Becslések szerint körülbelül kétévente keletkezik egy fehér törpe, százévente pedig néhány szupernóva-robbanás lehet, ezért hozzávetőlegesen félszáz csillag „halála” fordulhat elő egy évszázad leforgása alatt – írja a Live Science.
