Érezted már valaha, hogy figyelnek, de nem láttál senkit? Tudományosan ez az érzés nem teljesen alaptalan. Az agyunk ugyanis érzékeli a legkisebb perifériás mozgásokat is, így tudatosulhat bennünk, hogy valaki néz minket.

Már az 1800-as évek végén vizsgálták a jelenséget, Edward Titchener, a Cornell pszichológiaprofesszora szerint diákjainak egy része „érzi”, hogyha bámulják őket. Később, az 1910-es évek elején a Stanford Egyetemen különböző kísérleteket is végeztek ennek kapcsán.

„Összességében az alanyok találgatási pontossága nem tért el jelentősen a véletlentől” – áll a tanulmányban, és bár az ötvenes években egy kutató, bizonyos Johannes Poortman azt állította, hogy csaknem 60 százaléka észrevette, amikor bámulták, a módszertannal sokan nem értettek egyet.

Később aztán belekeverték a parapszichológiát is, a bizonygatások közepette pedig egyre kevésbé lehetett komolyan venni a kísérleteket, amik kapcsán nem sikerült megbizonyosodni azok hitelességéről – írja az IFL Science.

Így aztán a mai napig nem jelenthető ki, hogy lenne „hatodik érzékünk”, amely megmagyarázhatatlan módokon jelezné, ha valaki figyel minket. Inkább az érzékszerveink és észlelésünk játéka hozza létre ezt a nem mindig pontos felismerést.