A Régiségek blog elevenítette fel a Ceausescu-rezsim utolsó éveinek egyik szörnyű időszakát. A diktatúra recsegett-ropogott, a gazdasági helyzet pedig katasztrofális volt az egész országban. A hiánygazdaság egyre érezhetőbben volt jelen, nem volt elegendő élelmiszer sem.

Az állam pedig vasszigorral tartotta sakkban a lakosságot a Securitate hathatós közreműködésével, aki ellenszegülni mert, az nagyon komoly következményekkel kellett szembenézzen. Így érkezett el Nagyszalonta 1986 teléhez is. Soron kívül Közel 15 millió forintot raboltak a fegyveres betörők, majd lecsapott a TEK

Visszatekintve a változás bármennyire is közel volt, ezek lehettek a legnehezebb évek, amit egy nagyon zord tél még gyötrelmesebbé tett. A nehézségek komoly mínuszok közepette tetőztek, amikor elrendelték a panellakások központi fűtésének kikapcsolását.

Azonnal megkezdődött az elektromos fűtőalkalmatosságok felvásárlása, a villanyrezsók azonban nem voltak elegendőek egy lakás felfűtésére, a gázpalackok pedig villámgyorsan elfogytak, így egy gáztűzhely sem jelentett biztos megoldást.

A tél egyre csak nyomott, a -20 fokok sem voltak ritkák, a közös képviselők pedig hiába kérlelték a vezetőket a megoldás keresésére, legfelül, – a jó melegben – csak széttárták a kezüket. Az ok ismert: a fűtés leállítására a tartozások miatt került sor, annak rendezését pedig senki nem akarta magára vállalni.

Mit tehettek a didergő lakók? Fa- és széntüzelésű kályhákat állítottak be a panellakásokba. Mindezt kémény híján tették úgy, hogy fürdőszoba falán vájtak lyukat. Nem mindenkinek jutott azonban kályha, de ami még nagyobb gond volt, a tűzifa és a szén beszerzése is egyre nehezebbé vált.

„A kéményt helyettesítő csövön kiáramló füst érdekes alakzatokat rajzolt a panelházak falaira, nemkülönben a lakás benti falaira is. Képzeljük el az újszülöttet gondozó szülők helyzetét, vagy a tehetetlen, magára maradt, idős emberek életét ilyen körülmények között! Volt, aki belehalt, nem élte túl” – áll a bejegyzésben.

Akinek szerencséje volt, annak jutott fa, vagy bármi, amivel fűteni tudott. Vagy magas áron a telepről szerezték be a tüzelőt, vagy ha nem volt rá pénz, az erdőből. Az erkélyeken álltak a hasábok, aki tudott, segített a másiknak. Így múlt el a zord tél, és így jött el pár év múlva a diktatúra vége is. A nehéz helyzetekben ez a segítség, az összefogás talán most is életet menthet, és bár ma még nem kell lyukat vájni a füstcsöveknek a panellakások falán, a fagyok itt vannak, a fűtés pedig sokaknak okoz most is óriási problémát.