Fotó: NaratripBoonroung / Twenty20
A modern civilizáció számos vívmánya olyan űreszközöktől függ, amelyek elvesztése beláthatatlan következményekkel járna, ahhoz azonban, hogy az ellenségeskedés ne terjedjen ki az űrre, a vezetőknek önmérsékletet kell tanúsítaniuk, ami a Föld felszínén sem mindig jár sikerrel.
Híressé vált a mondat, ami 1996-ban az Egyesült Államok volt légiközlekedés védelmi parancsnoka, Joseph W. Ashy szájából elhangzott: „Az űrben fogunk harcolni. Harcolni fogunk az űrből, és harcolni fogunk az űrbe is.” Az elmúlt szűk három évtized alatt aztán láthattuk az Egyesült Államok Űrhaderejének megalapítását, a nagy űrhajós nemzetek műholdellenes fegyvereinek tesztelését, valamint az űreszközök megzavarását vagy megsemmisítését célzó fegyverek gyors fejlődését.
Az űrben zajló háború lehetősége értető módon aggodalomra ad okot, Steven Freeland űrjogi szakértő szerint azonban ha bizonyosságnak tekintjük, hogy elkerülhetetlen, hogy az űr legyen a következő nagy csatatér, az „önbeteljesítő próféciává válik”, és az emberiség nem is fog arra törekedni, hogy fegyelmezettséget tanúsítson.
Éppen ezért üdítő, hogy április 18-án Kamala Harris bejelentette, hogy az Egyesült Államok nem hajt végre több műholdellenes vagy ASAT-rakétateszteket, amely során földi rakétákkal Föld körüli pályán keringő műholdakat vettek célba, hogy megsemmisítsék őket.
A Nemzetközi Űrtanács elnöki tisztét is betöltő Harris nyilatkozatának kontextusa azt sugallja, hogy ez több, mint politikai elkötelezettség; az elhangzott világos és konkrét kifejezek szerint az Egyesült Államok példát akar mutatni, és vezető szerepet kíván betölteni a világűr felelős és békés használatára vonatkozó normák kialakításában.
A nemzetközi jog szerint a hasonló nyilatkozatok, amelyek kötelező érvényű akaratot fejeznek ki, jogi kötelezettségeket teremthetnek. Az Egyesült Államok egyoldalú nyilatkozatának óriási politikai és jogi hatása van, érdekes lesz látni, más országok csatlakoznak-e a kezdeményezéshez azzal, hogy hasonló nyilatkozatokat tesznek.
A világot évtizedek óta aggasztja a világűrben zajló fegyverkezési verseny lehetősége, a vezetők pedig hangsúlyozzák, hogy a súlyos veszélyt jelentene a nemzetközi békére és biztonságra nézve, ha a pusztításra alkalmas eszközök lebegnének a Föld körül – olvasható a The Conversation cikkében.
Az 1980-as években a Szovjetunió akkori főtitkára, Jurij Andropov bejelentette, hogy nem Moszkva lesz az első, aki műholdellenes fegyvert telepít a kozmoszban, 2014 óta pedig az országok túlnyomó többsége megszavazta az ENSZ Közgyűlésének határozatát, amely fenntartja a politikai elköteleződést ugyanezen cél mellett.
Ennek ellenére az évek során számos műholdellenes rakétakísérlet történt – legutóbb Oroszországban 2021 végén -, és bár az Egyesült Államok nyilatkozata példaértékű, semmi sem utal rá, hogy elhivatott lenne amellett, hogy nem használ közvetlen felemelkedésű rakétákat, illetve nem esett szó a fegyverek űrben vagy űrből történő teszteléséről vagy használatáról sem.
Riasztó csend uralkodik az űrobjektumok – például elektromágneses vagy kibereszközök – más módon történő hatástalanításával, megzavarásával vagy megsemmisítésével kapcsolatban is, a fegyverek űrben történő elhelyezését és az űreszközök ellen alkalmazott erőszakot tiltó egyezményt pedig az Egyesült Államok más országokkal együtt ellenezte.
Az űreszközök olyan alapvető funkciókat tesznek lehetővé, mint a globális kommunikáció, a helymeghatározás, navigáció vagy időjárási megfigyelések, a létfontosságú űrinfrastruktúra sérülése pedig a civilek, az ipar és katonaság számára is elképzelhetetlen következményekkel járna.
A világűr fegyvermentesítése nem elképzelhetetlen, inkább döntés kérdése. A nemzetközi űrjog korlátozza a műholdellenes fegyverek tesztelését és használatát, a rádiófrekvenciás jelek megzavarását, illetve a más országok űrműveleteibe való nem kívánt beavatkozás más módjait is. Az űr globális közös tulajdon, amely mindenkié. Az 1967-es Világűrszerződés értelmében használatának és kutatásának olyan békés célokat kell szolgálnia, amely minden ország javára válik.
A McGill kézikönyv az első olyan kiadvány, amely tisztázza a világűr békeidőben történő katonai felhasználására vonatkozó nemzetközi jogot, ezzel remélhetőleg tovább erősítve a meggyőződést, hogy az űrbéli konfliktusok nem elkerülhetetlenek; az Egyesült Államok egyoldalú nyilatkozata pedig más országoknak is lendületet adhat, hogy elköteleződjön a világűr biztonságos, felelős és fenntartható módon történő feltárása és használata mellett.
