A Gordonstoun iskola diákjai egy ezeréves viking kori templom oltárát tárták fel a lakatlan Swona szigetén.
A skóciai Gordonstoun bentlakásos iskola diákjai rendkívüli régészeti felfedezést tettek egy lakatlan szigeten végzett önkéntes munka során. Az Orkney-szigetekhez tartozó Swona szigetén található romok alatt egy nagyjából ezeréves, viking kori templom maradványaira bukkantak.
A skót oktatási intézmény, amely korábban III. Károly király és néhai édesapja, Fülöp herceg alma matere is volt, minden évben megszervezi a Swona Service Project nevű kezdeményezést. A diákok a Skócia északi partjaitól hét mérföldre fekvő szigeten végeznek régészeti és állagmegóvási feladatokat a terület tulajdonosai, az Annal család és a helyi örökségvédelmi csoport engedélyével.
A kutatóút megszervezéséért felelős Daniel McLean elmondta, a romokat a helyiek régóta templomként emlegették, ám eredetükre korábban nem volt bizonyíték. A csapat már 2025-ben felmérte a terepet, és a méretek, az ajtó elhelyezkedése, valamint a kelet-nyugati tájolás alapján valószínűsítették a kora középkori eredetet. A diákok idén a keleti fal mentén kezdtek ásni, ahol meg is találták az oltár alapozását és az előtte húzódó lépcsőt, amiről a Fox News Digital interjúja alapján számolt be a New York Post.
„A struktúra minden részlete illeszkedett a kora középkori építészethez, a méretei, a hosszúság és szélesség aránya, a kelet-nyugati tájolás, az ajtó helye és az építési technikák mind ezt igazolták. Arra gondoltam, ha van itt bármi, ami egy egykori templomra utal, akkor azt a keleti fal belső oldalán találjuk meg” – idézte fel a munkálatokat Daniel McLean.
NE HAGYD KI
Kövess minket a Google-ben
Legyen a Liner a követett forrásod
Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.
A feltárásban részt vevő diákok egyike, Archie Maclean tisztította meg a fotózáshoz az oltár alapját és a bejáratot. A fiatal tanulót lenyűgözte, milyen jó állapotban maradt meg a szerkezet az elemek pusztítása ellenére.
„Amikor személyesen látja az ember az oltárt, ráébred, hogy ennyi idő elteltével is ott áll előtte a történelem. Az épület szerkezete még mindig olyan tisztán kivehető, annak ellenére, hogy az évszázadok során a föld, a szél és az időjárás folyamatosan rombolta kívülről” – mesélte Archie Maclean.
A tíz diákból álló csoport busszal és komppal nagyjából tízórás utat tett meg a távoli helyszínig. A szigeten villanyáram nélkül éltek, az ivóvizet pedig egy ezeréves kútból pumpálták maguknak, miközben a szállásukként szolgáló régi házban elkorhadt fapadlót cseréltek ki.
„Nagyon szürreális érzés volt eljutni egy szigetre a feladattal, miközben nem tudhattuk pontosan, mi vár ránk az ott töltött egy hét alatt. Fantasztikus, hogy ilyen felfedezéseket tehettünk, gondozhattuk a szigetet, és a távozásunkkor mindent jobb állapotban hagytunk hátra, mint ahogyan találtuk” – mondta a diákcsapat másik tagja, Alfie Pullin.
Az iskola vezetői a következő évben visszatérnek a szigetre, hogy folytassák a régészeti kutatásokat. A helyszínen gyűjtött GPS-adatokból és digitális felvételekből háromdimenziós modellt készítenek a templomról, a régészek pedig további elemzésekkel próbálják pontosítani az építmény korát.
Archie Maclean megjegyezte, az ilyen elhagyatott helyeken tett felfedezések új megvilágításba helyezhetik az egykor ott élt közösségek mindennapjait és a kereszténység elterjedésének történetét.