A Vezúv időszámításunk szerinti 79-es kitörése segítségével pontosították a geológiai kormeghatározás egyik legfontosabb módszerét.
Az ókori Pompeji pusztulását megörökítő ifjabb Plinius leírása nemcsak a történelem egyik legdrámaiabb természeti katasztrófáját őrizte meg az utókornak, hanem egy felbecsülhetetlen értékű tudományos viszonyítási alapot is adott. A Vezúv időszámításunk szerinti 79-es kitörésének pontos dátuma lehetővé tette a kutatóknak, hogy finomítsák a geológiai kormeghatározás egyik legelterjedtebb eljárását.
A Berkeley-i Kaliforniai Egyetem, a Berkeley Geokronológiai Központ és az olaszországi Padovai Egyetem szakemberei a Science Advances folyóiratban ismertették eredményeiket, amelyekről a ScienceDaily számolt be. A tudósok a Vezúv hamujában talált ásványok elemzésével kalibrálták újra az argon-argon kormeghatározási módszert.
Az eljárás a kőzetekben található kálium-40 izotóp argon-40 izotóppá történő természetes bomlásán alapul. A vizsgálatok során nyolc sanidinkristályt elemeztek, amelyek a vulkáni kitörésből származó horzsakőből kerültek ki. Az új kalibráció segítségével a mérések 0,7 százalékos precizitást és 0,4 százalékos pontosságot értek el, ami azt jelenti, hogy a történelmi korok eseményeinél akár évtizedes pontosságú dátumok is megállapíthatók.
„Ha fel akarjuk építeni egy vulkán kitörési történetét a közelmúltból, a pontosság és a megbízhatóság rendkívül sokat számít. A tanulmány megmutatja, hogy a történelmi léptékben is képesek vagyunk ilyen magas szintű precizitást elérni” – fogalmazott Paul Renne, a kutatás vezetője, a Berkeley professzora.
NE HAGYD KI
Kövess minket a Google-ben
Legyen a Liner a követett forrásod
Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.
A pontosabb mérések segítségével a geológusok és őslénykutatók sokkal megbízhatóbban tisztázhatják a földtörténeti események közötti ok-okozati összefüggéseket.
„Ez a módszer lehetővé teszi számunkra, hogy sokkal pontosabban állapítsunk meg ok-okozati összefüggéseket a geológiai leletekben, például egy meteoritbecsapódás és egy tömeges kihalás között” – fejtette ki Renne, aki korábban ugyanezzel a módszerrel igazolta, hogy egy 66 millió évvel ezelőtti aszteroida-becsapódás és a felerősödő vulkáni tevékenység együttesen vezettek a dinoszauruszok kihalásához.
A kutatócsoport egyik tagja, Caroline Hasler részletesen átvizsgálta a Vezúv kitörésével kapcsolatos korabeli feljegyzéseket és érméket. Munkájával sikerült megerősítenie az ifjabb Plinius által megadott augusztus 24-i dátumot, két hónapos hibahatáron belülre szorítva a bizonytalanságot. Ez a pontosítás lehetővé tette a kálium-40 felezési idejének újraszámítását is, amelyet most 12,044 milliárd évben határoztak meg, ami kétszer pontosabb a korábbi fizikai méréseknél.
Egy ideje vizsgálódnak
A vizsgálatokhoz szükséges mintákat Andrea Marzoli, a Padovai Egyetem társszerzője gyűjtötte még 1998-ban Oplontis romjainál. A tűzhányó alatti magmakamrában a káliumban gazdagabb anyag a kamra felső részén gyűlik össze, így a kitörés legkorábbi szakaszában ürül ki. Ezek a legalsó rétegből származó kőzetek évtizedekig álltak a raktárban, mielőtt a fiatal kutatók a modern tömegspektrométerekkel és neutronbesugárzási módszerekkel újra elővették őket.
Az argon-argon keltezés finomhangolása azért jelent áttörést, mert segítségével más mérési módszerek, például a szén-14-es radiokarbonos datálás és az urán-ólom kormeghatározás is pontosabbá válhat. „Azt reméljük, hogy a lehető legtöbb geológiai kormeghatározási módszert sikerül egyesítenünk azonos matematikai megközelítéssel, miközben még több nyers adatot vonunk be a vizsgálatokba. Az argon-argon keltezés azonban mindig alaptényező és fontos igazodási pont marad” – tette hozzá a kutató.
A fejlettebb technológia a jövőben a veszélyeztetett lakott területek, például Nápoly, Mexikóváros vagy az indonéziai Yogyakarta közelében található aktív vulkánok múltbeli működésének feltérképezését is hatékonyabban segíti majd.