A lassan előrehaladó krónikus vérképzőszervi daganatok már évekkel a súlyos tünetek megjelenése előtt jól azonosítható genetikai mutációkat hordoznak. A DNS-ben bekövetkező változások korai felismerése segíthet az orvosoknak pontosabb diagnózist felállítani, precízebben nyomon követni a betegség lefolyását, valamint elkülöníteni a valódi daganatot az életkorral járó ártalmatlan vérképzőszervi elváltozásoktól.

A mieloproliferatív neoplazmák a csontvelő ritka, hosszú lefolyású daganatos megbetegedései, amelyek során a szervezet ellenőrizetlenül termel bizonyos vérsejteket. Az Egyesült Királyságban körülbelül negyvenezer ember él ezzel a kórképpel, és évente csaknem négyezer új esetet fedeznek fel. Ezek a daganatok rendkívül lassan fejlődnek ki, gyakran már kora életkorban megjelenő genetikai hibákkal kezdődnek, amelyekhez az évtizedek során további mutációk társulnak.

A legtöbb betegnél a JAK2, a CALR vagy az MPL gén elváltozása áll a hátterében, ám az érintettek mintegy tíz százalékánál hiányoznak ezek a gyakori genetikai hibák. Ebben a csoportban a szakemberek korábban főként a csontvelői sejtek alaki jellemzői alapján állapították meg a diagnózist, ami miatt egyes páciensek daganatellenes kezelést, például kemoterápiát kaptak anélkül,hogy egyértelmű genetikai bizonyítékuk lett volna a vérrákra.

Egyre több információ érhető el

A Wellcome Sanger Intézet kutatói által vezetett, a Cancer Discovery szaklapban megjelent és a San Diegói Rákkutatási Konferencián is ismertetett tanulmányban harminc krónikus vérrákban szenvedő beteg állapotát követték nyomon. A szakemberek több mint 450 mintát vizsgáltak meg ismételt genomszekvenálással, miközben közel nyolcezer vérvizsgálati eredményt, kezelési és betegségadatot dolgoztak fel. Egyes pácienseket a Cambridge-i Egyetemi Kórházak klinikai ellátásában akár huszonöt éven keresztül figyelték meg.

G

Kövess minket a Google-ben

Legyen a Liner a követett forrásod

Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.

Beállítom

A vérsejtekből kivont DNS elemzésével a kutatók genetikai családfákat építettek fel, így pontosan vissza tudták követni a betegség előrehaladásához hozzájáruló sejtvonalak eredetét. Amint arra a ScienceDaily ismertetője kitér, a klinikailag stabil állapotú betegek vérsejtekből álló populációja genetikailag is kiegyensúlyozott maradt, alig vagy egyáltalán nem halmozott fel újabb mutációkat. Ezzel szemben a súlyosbodó betegséggel küzdő pácienseknél az idő múlásával új DNS-változások alakultak ki.

Az eredmények azt jelzik, hogy a krónikus vérrák súlyosbodása biológiailag már évekkel azelőtt kódolva van, hogy a páciens állapota láthatóan romlani kezdene. Ezzel párhuzamosan a JAK2, CALR vagy MPL mutációval nem rendelkező betegek sejtjeinél a kutatók nem a daganatra jellemző mintázatokat találták, hanem a normális öregedéssel összefüggő elváltozásokat azonosítottak.

A felfedezés megkérdőjelezi azt a feltételezést

Ez a felfedezés megkérdőjelezi azt a feltételezést, hogy minden szokatlan csontvelői elváltozást mutató személy valódi vérrákban szenved. Emiatt a Brit Hematológiai Társaság új iránymutatása azt javasolja, hogy a megnevezett mutációk nélküli, de magas lemezkeszámmal rendelkező betegeknél ne állapítsanak meg azonnal daganatos megbetegedést, hanem ezt az állapotot daganat bizonyítéka nélküli trombocitózisként határozzák meg.

„Hosszú éveken át követtük a mieloproliferatív neoplazmában szenvedő betegeket, és genomszekvenálás, valamint a klinikai kórtörténet segítségével térképeztük fel a vérsejtpopulációk időbeli változásait. A sejtek származásának rekonstruálásával eltérő evolúciós mintázatokat figyelhettünk meg a stabil állapotú és a betegség előrehaladását mutató páciensek között” – mondta dr. Daniel Leongamornlert, a Wellcome Sanger Intézet első szerzője.

„A technológiai fejlődésnek köszönhetően ma már gyorsan el tudjuk olvasni a DNS-t, hogy megtaláljuk a rákhoz vezető kódhibákat. Kutatóink hatalmas mennyiségű DNS-t elemeztek, hogy részletes képet alkossanak egyes vérképzőszervi daganatok kialakulásáról és viselkedéséről. Ez a fajta alapkutatás elengedhetetlen ahhoz, hogy javítsuk a veszélyeztetett emberek megfigyelését, és jobb módszereket találjunk a betegség megelőzésére és kezelésére” – nyilatkozta dr. Dani Skirrow, a kutatást részben finanszírozó Cancer Research UK információs igazgatója.

„Ezeket a betegeket több mint tizenöt éve gondozzuk a klinikánkon, és korábban rendkívül nehéz volt előre jelezni, miként változik a betegségük az idő múlásával. A hosszú távú klinikai ellátás és a rendszeres genomi elemzés ötvözésével nyomon követhettük a betegség genetikai kódjának fejlődését még a klinikai tünetek megjelenése előtt” – fogalmazott dr. Jyoti Nangalia, a Wellcome Sanger Intézet vezető szerzője.

A vizsgálatban részt vett a 77 éves Alan Everitt is, akinél 1992-ben esszenciális trombocitémiát állapítottak meg, amely a mieloproliferatív neoplazma egyik ritka formája. Betegsége később mielofibrózissá fejlődött, amely a csontvelő hegesedését okozza, emellett visszatérő bőrrákos elváltozásokkal is meg kellett küzdenie a Cambridge-i Addenbrooke Kórházban.

„Nagyon megnyugtató volt, hogy ennyi éven át a cambridge-i kórház hematológiai és plasztikai sebészeti csapata gondoskodott rólam. Mindig úgy éreztem, hogy támogatnak, és hálás vagyok a kapott ellátásért. Bízom benne, hogy a kutatásban való részvételemmel segíthetek azoknak a jövőbeli betegeknek, akiknél az enyémhez hasonlóan idővel súlyosbodhat a rákos megbetegedés” – mondta Alan Everitt.