Egy új kutatás szerint a Vénusz rendkívül lassú forgása miatt bekebelezte korábbi természetes holdját.
A Naprendszer belső kőzetbolygói közül a Vénusz az egyik legrejtélyesebb, hiszen annak ellenére sincs saját holdja, hogy méretében és szerkezetében a Föld ikertestvérének tekinthető. Egy friss csillagászati elmélet szerint a bolygó nem minden kísérő nélkül kezdte pályafutását, lassú tengelyörüli forgása miatt viszont végül elnyelte a körülötte keringő égitestet.
A Kaliforniai Egyetem riverside-i campusának kutatói számítógépes modellekkel vizsgálták a szomszédos bolygó és az esetleges kísérői közötti gravitációs kölcsönhatásokat. A The Astrophysical Journal című szaklapban megjelent tanulmány megállapításairól a The Straits Times írása számolt be.
A szimulációk alapján a Vénusz lassú forgása miatt keletkező árapályerők nem eltávolították, hanem folyamatosan közelebb húzták a hipotetikus holdat a bolygóhoz.
„Ha volt is holdja a Vénusznak, és ez a korai időszakban kifejezetten valószínű, képtelen volt megtartani azt. A kísérő viszonylag rövid időn belül becsapódott a bolygó felszínébe” – nyilatkozta Stephen Krane, a kutatás vezetője.
NE HAGYD KI
Kövess minket a Google-ben
Legyen a Liner a követett forrásod
Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.
A bolygófizikai modellek azt mutatták, hogy a különböző méretű feltételezett kísérők mind ugyanarra a sorsra jutottak. Az égi kannibalizmusra a Vénusz mintegy 4,5 milliárd éves történetének első egymilliárd évében kerülhetett sor.
Ez a folyamat éles ellentétben áll a Föld és a Hold kapcsolatával. A Föld mindössze 24 óra alatt tesz meg egy teljes fordulatot a tengelye körül, miközben a Vénusznak ehhez 243 földi napra van szüksége, ami még a saját napkörüli keringési idejénél is hosszabb. A Föld gyors forgásából származó energiaátadás miatt a mi Holdunk évente nagyjából négy centiméterrel távolodik tőlünk, amit az Apollo–11 űrhajósai által 1969-ben elhelyezett tükrök segítségével pontosan mérnek is a kutatók.
Korábban a tudósok úgy vélték, hogy a Vénusznak vagy soha nem is volt holdja, vagy egy másik égitesttel való brutális ütközés során veszítette el azt. A Naprendszer korai időszakában a belső térség tele volt egymásnak rohanó kőzettestekkel, a Naphoz közelebb keringő Vénuszt pedig valószínűleg még több becsapódás érte, mint a Földet.
A jelenleg mérgező légkörű, ólom olvasztására is képes forróságú bolygó múltjának feltárását a NASA két készülő küldetése segítheti majd. A DAVINCI+ és a VERITAS szondák a légkör és a felszíni geológia elemzésével hozhatnak új válaszokat a bolygó fejlődésére.