Ungár Péter szerint már a liberálisok sem tagadhatják: az EU felépítésének válsága nagyon is látszik

Ungár Péter, az LMP frakcióvezetője az Élet és Irodalomban fogalmazta meg kritikáját az Európai Unióról, amelyben kifejti, hogy válságban van az Unió felépítési rendszere. Susan Watkins baloldali gondolkodó 2014-es szavait idézi, aki arról tartott előadást, hogy „amikor kétséges, hogy az EU politikai architektúrája túléli a nem túl távoli jövőt, az EU vezetésének mindig ugyanaz a válasza a kihívásokra: több Európai Parlamentet, azaz több Európát”.

„Véleményem szerint az a felfogás, amit Magyarországon 1990 óta mesélünk magunknak az Európai Unióról, téves” – jelenti ki Ungár, ugyanis „ők három nagy nyugati országra és három kicsi Benelux-országra találtak ki politikai architektúrát”.   Soron kívül Halálra késeltek egy nőt Szentesen

Hozzáteszi, hogy az „Az első fontos véleménykülönbségünk a liberálisokkal szemben az, hogy a mi álláspontunk szerint az EU politikai felépítését nem a második világháború tragédiáját követő humanista felébredés okozta. Az Európai Uniót valójában a hidegháború hozta, és az Egyesült Államok akarata, hogy a bipoláris világnak legyen egy európai szervezete”. 

A római szerződést hozza példaként, amelyet szerint nem lehet értelmezni az 1956-os szuezi események nélkül, hiszen „az az európai imperializmus végét jelentette”,  és „ hiába változott az Európai Unió gazdasági struktúráját tekintve rengeteg dolog, a politikai szerkezetét tekintve rendkívül elavult, és egy olyan világban jött létre, amely világ már eltűnt”.  

Véleménye szerint a külpolitikája az Európai Uniónak, vagyis pont annak a hiánya is a válságot szemlélteti, és a lobbitevékenységek is: „a szociális Európa helyett, amely vissza-visszatérő üres ígéret, ipari lobbisták ejtették túszul Európa vezetését”.  

„A lényeg igazából az, hogy szerintünk a világ annyira megváltozott, hogy ebből a vitából valójában olyan megoldás lesz, vagyis remélhetőleg olyan megoldás alakul majd ki, ami jelenleg még nem látszik” – jelenti ki.  

Az eurózóna fenntarthatatlanságát is kiemeli, például hozva Görögországot, amely 2008-as helyzete megmutatja, hogy még akkor sem fenntartható az eurózóna, ha a tagállamai előnyökhöz jutnak, ugyanis ez nem egy válságálló képződmény. 

„A struktúrája egy olyan politikai gépezetnek, amely arra jött létre, hogy részben a német, francia nagytőkének, részben pedig az Egyesült Államok külpolitikai érdekeinek megfeleljen, nem lesz fenntartható úgy, hogy a világ alatta megváltozott. Véleményünk szerint ameddig erről nem beszélünk őszintén, addig nem fog változni semmi. Mi azt gondoljuk, még akkor is, ha már sokan nem így gondolják, hogy ahogy lehet más a politika, úgy talán lehet más egyszer Európa is” – zárja a gondolatait.