Ilyen penge formában várja 2023-at az Exatlon Hungary sztárja
Török Liviről mindig szívesen hallunk, és így vannak ezzel a követők is, akik nagyon kedvelik őt, folyamatosan követik a vele történteket.
Fotó: Instagram/Török Lívia Török Livi és szerelme úgy döntöttek, hogy vidékre költöznek, amit nem bántak meg. Nagyon élvezik az ottani életet, és nincsenek messze Budapesttől, sokszor az ember többet áll a dugóban, mint amikor az autópályán keresztül megérkezik a fővárosba.
Livi imádja a vidéki életet, a követői pedig azt, amikor hosszabban írja le a benne megfogalmazandó gondolatokat. Az Exatlon Hungary sztárja most is így tett, és csatolt mellé egy fotót, ami csak azt mutatja, hogy komoly formában várja 2023-at.
„Nem érdemlem meg, amit elértem és erre előbb-utóbb mindenki rájön majd” “Csak a szerencsének köszönhető, hogy ott tartok, ahol…“ “Egyáltalán nem nagy dolog, amit megtettem – természetes, hogy végigcsináltam.” “Előbb-utóbb kiderül, hogy nem is vagyok olyan jó abban, amit csinálok.”
„Biztosan sokan vannak, akik ezeket a gondolatokat olvasva magukra ismernek, ahogy én is magamra ismertem bennük. Ez egy önértékelési zavar, amit imposztor szindrómának hívnak. Jellemzője, hogy az adott személy úgy gondolja, hogy a sikerei nem a saját érdemei, hanem azokat csupán a véletlen szerencsének vagy egyéb külső, tőle független tényezőnek köszönheti (például a külsejének vagy a kapcsolatainak).”
„Amióta edző lettem, folyamatosan azt éreztem, hogy nem vagyok elég jó, elég képzett, hiába voltak velem mindig elégedettek a tanítványaim, a főnökeim és a kollégáim, én mindig többet és jobban akartam tudni, fejlesztettem és fejlesztem is magam, hogy én legyek a “legjobb”, de sokat szorongtam amiatt, hogy mikor “bukok le”, hogy nem is vagyok olyan jó mint amilyennek gondolnak.”
„Az évek alatt rájöttem, hogy igenis jó, amit csinálok, a tanítványaim szeretnek és tisztelnek, elismerik a tudásom és hatalmas fejlődésen mennek keresztül általam. Talán most jutottam el oda, hogy úgy tudok magamra tekinteni, ahogyan ők tekintenek rám, és már nem ostorozom magam amiatt, hogy kevés vagyok.”
„Ehhez viszont arra volt szükség, hogy olyan emberek vegyenek körül, akik építenek engem, akik őszintén kifejezik a véleményüket, akik mindig megosszák a pozitív vagy negatív kritikáikat velem. Azokat, akik pedig folyamatosan csak bíráltak, lehúztak vagy megkérdőjeleztek (féltékenységből vagy irigységből) igyekeztem kizárni az életemből.”
