Közel öt évtized alatt több mint tizenkétbillió tonna jeget veszítettek a Föld legnagyobb jégtakarói.
Rendkívül riasztó képet fest a Föld sarki régióinak állapotáról az a nemzetközi kutatás, amelyben ötvennyolc tudós működött együtt a világ minden tájáról. A műholdas mérések összefésülésével készült átfogó elemzés alapján Grönland és az Antarktisz jégtakarója több mint tizenkétbillió tonna jeget veszített el negyvenhét év alatt.
A hatalmas mennyiségű elolvadt és tengerbe jutott jég a ScienceAlert írása szerint körülbelül 31,4 milliméterrel emelte meg a globális tengerszintet 1979 óta. A szakértők huszonhét műholdas küldetés adatait és negyvenkét különálló felmérést egyesítettek, így hozva létre az eddigi legmegbízhatóbb hosszú távú nyilvántartást. Grönland esetében 1972-ig, az Antarktisznál pedig 1979-ig nyúlnak vissza a legkorábbi adatok.
A kutatócsoport megállapítása szerint a jégveszteség nyolcvannégy százaléka a gleccserek mozgásának felgyorsulásából ered, főként azokon a pontokon, ahol az óriási jégtömegek találkoznak az óceáni vízzel. A fosszilis tüzelőanyagok elégetése miatt a légkörben csapdába eső hő túlnyomó részét az óceánok nyelik el, ami drasztikus változásokat idéz elő a tengeráramlatokban.
Aggasztó a kép
A Scientific Data című szaklapban megjelent tanulmány vezető szerzője elmagyarázta a folyamat hátterében álló fizikai jelenségeket. „A elveszített jég több mint négyötöde a gyorsabban áramló gleccserek révén jutott az óceánba, nem pedig a felszínen olvadt el. Ez azt mutatja számunkra, hogy a hosszú távú trendet a jégtakarók dinamikus reakciója hajtja a melegedő óceánra” – fogalmazott Inès Otosaka, a brit Northumbria Egyetem glaciológusa.
NE HAGYD KI
Kövess minket a Google-ben
Legyen a Liner a követett forrásod
Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.
A fennmaradó tizenhat százaléknyi jégveszteségért a légköri tényezők, például a felszíni olvadás és a havazási minták változása felelősek. Grönlandon a jelenség az úgynevezett atlantifikációt erősíti, amelynek során az Atlanti-óceán melegebb vizei a korábbinál jóval északabbra hatolnak be. Az Antarktiszon a megerősödő szélrendszerek és a melegebb tengeráramlatok fentről és alulról egyaránt melegítik a jégtakarót.
A jégvesztés üteme az 1990-es évek óta drámai módon felgyorsult, és jelenleg semmi jele a folyamat megfordulásának. Bár a 2020 és 2023 közötti mérések alapján úgy tűnhetett, mintha az Antarktiszi-félsziget állapota stabilizálódott volna, ez csupán átmeneti időjárási ingadozás volt. A Kelet-Antarktiszon abban az időszakban rekordmennyiségű hó hullott, ám a friss vizsgálatok szerint a jégvesztés gyorsulása azóta újra folytatódott.
Az eredmények kiemelten fontosak ahhoz, hogy a szakemberek a jövőben még pontosabban jelezhessék előre a tengerszint várható emelkedését. „Ezek a megállapítások rámutatnak a nemzetközi tudományos együttműködés alapvető fontosságára korunk fő környezeti változásainak kezelésében” – fejtette ki Diego Fernandez, az Európai Űrügynökség munkatársa.