Clouds
21 Budapest
Dollár
359,66 Ft
Euró
389,43 Ft
Font
433,55 Ft
Bitcoin
23,491 $
Fotó: Unsplash/Afif Ramdhasuma

Terapeuta: ez a 4 jele annak, hogy nem működik a kapcsolatod

Szerző: Borbély Fanni

Laura Duester tanácsadó és pszichoterapeuta Oxfordshire-ben vezeti magánpraxisát LD Therapy néven, ahol egyéni terápiát kínál felnőtteknek és tinédzsereknek egyaránt – most pedig fontos tapasztalatait gyűjtötte csokorba.

not image

Borbély Fanni

2022. november. 4 - 20:09

Laura Duester tanácsadó és pszichoterapeuta a Newsweek szerkesztőjének, Katie Russellnek adott interjúja következik.

Soron kívül Elütött egy embert a metró a Batthyány térnél

Megannyi váláson, házassági, vagy éppen párkapcsolati nehézségeken áteső emberrel dolgoztam már a párkapcsolati problémákra szakosodott tanácsadóként eltöltött éveim alatt. Általánosságban szüleink határozzák meg, hogy mi hogyan látjuk a kapcsolatokat, s mit várunk el tőlük – ami nem mindig pozitív.

Az az ember, aki olyan szülők mellett nőtt fel, akik kerülték érzelmeik kimutatását, vagy épp a szőnyeg alá söpörték érzéseiket, gyakorta úgy megy bele a kapcsolatokba, hogy azt gondolja, érzései egyszerűen nem fontosak vagy nem beszélhet róluk. Ez pedig nagyban megnehezíti számára, hogy képes legyen kommunikálni partnerével a konfliktusokról vagy az érzelmekről.

Van azonban néhány olyan párkapcsolati probléma, melyek ügyfeleimnél gyakrabban szoktak felmerülni: az alábbiakban a leggyakoribb problémákat mutatom be, melyeket magam is látok, illetve azt, hogy hogyan lehet megoldani őket.

1. Nem képes kifejezni az igényeit

Gyakran hallom ügyfeleimtől, hogy “mondtam valamit a partneremnek, de nem úgy reagált, ahogy szerettem volna” – ez az esetek többségében úgy néz ki, hogy nem tudták rendesen kifejezni igényeiket, így partnerük sem hallotta meg őket.

Ilyen esetben a párok könnyedén átcsúsznak a passzív agresszióba: míg az egyik fél azt hiszi, hogy kért valamit és nem kapta meg, addig a másik azt hiszi, hogy partnere nem mondta ki, mit akar valójában. Így aztán a végén mindketten egymásnak esnek és azt gondolják:

“Nekem van igazam, neked pedig nincs.”

Ez az egyszemélyes küzdelem azonban felesleges, hiszen ha csapatban dolgoznának, képesek lennének kielégíteni egymás igényeit. Éppen ezért azt javaslom ügyfeleimnek is, hogy fogalmazzanak inkább úgy:

“Ez az amire szükségem van, és így érzek.”

Egy egyszerű példa erre:

“Elutasítva érzem magam, amikor nem készítesz nekem egy csésze kávét, és szeretném, ha megmutatnád, hogy gondolsz rám azzal, hogy felajánlod, készítesz nekem egyet.”

A fenti példa a kommunikáció egy jóval nyitottabb és cselekvőképesebb formája, mely egyben lehetőséget ad a partnernek arra, hogy megfelelően reagáljon rá. Tapasztalataim szerint ez egy hatékony módszer, mivel amikor azt érezzük, hogy kielégítik igényeinket, a kötődés érzése erősödik bennünk, ami aztán jelentősen megkönnyíti, hogy a jövőben is azt kérhessük, amire szükségünk van.

2. A párkapcsolati siker 5:1-es arányának megtörése

John Gottman professzor kutatásai szerint a párkapcsolat jövőbeli sikerének egyik legerősebb előrejelzője, hogy egy párnak hány pozitív és hány negatív interakciója van: a professzor vezette be a a párkapcsolati harmónia aranymetszését is, melynek lényege, hogy minden egyes negatív interakcióra kell jutnia 5 pozitív interakciónak.

A pozitív interakciók alatt olyan dolgokat értünk, mint a “bejelentkezés”, vagyis a “Milyen napod volt?” kérdés, az egymás élménybeszámolóinak meghallgatása, bókok, vagy épp egy ölelés. A negatív interakciók közé sorolható a kritika, vagy a veszekedés.

Ha úgy érzitek, hogy a kapcsolatotokban az arány inkább a negatív felé tolódik, próbáljatok meg törekedni arra, hogy minél több pozitív interakciót vigyetek a kapcsolatba. Apró példa: vegyetek észre olyan dolgokat, melyeket partneretek már megtett, és tegyetek valós erőfeszítéseket arra, hogy elmondjátok neki, értékelitek őt.

A hálát a következőképpen is ki lehet fejezni:

“Rossz napom volt a munkában, és te erre úgy reagáltál, hogy megöleltél, gondoskodtál rólam, és vacsorát készítettél nekem: és én ezért nagyon hálás vagyok.”

3. Az intimitástól való félelem

Rengeteg olyan ügyféllel dolgozom, akik nehézséggel küzdenek az intimitás és a szeretet kimutatásának terén. Sok helyen vagy megszűnt az egymás iránt érzett szexuális vonzalom, vagy ők maguk nem érzik már vonzónak magukat szexuálisan. Ez különösen igaz akkor, ha fizikai változáson (hízás, vagy épp fogyás) estek át a kapcsolat kezdete óta.

Gyakran az is elég, ha erről nyíltan beszélünk partnerünkkel, ez azonban nem egyszerű feladat, és a vonzalom érzését közösen kell újjáéleszteni. Mindig azt mondom ügyfeleimnek, hogy ha az intimitás nehézségekbe ütközik, “adjanak engedélyt maguknak” arra, hogy valamilyen más módon közelítsék meg a témát: szex helyett például randevúzzanak, masszírozzák meg egymást, vagy vesszenek el egy pillanatra egy érzéki csókban.

Érthető, ha gyakran egyfajta nyomásként éljük meg a szex témáját, éppen ezért valóban felszabadító érzést kelthet bennünk, ha lehetőséget adunk magunknak és egymásnak arra, hogy megtaláljuk az örömöt és a biztonságot az intim együttlétben. Ha igazán akarjuk, többre is képesek lehetünk.

Saját szememmel láttam, hogy ez a saját ügyfeleimnél is működik: amikor lekerül róluk ez a nyomás, a következő héten visszajönnek és azt mondják:

“Egész este csak ölelkeztünk, olyan jó érzés volt. Már el is felejtettem, mennyire élvezem ezt.”

A szex és az intimitás egy hatalmas blokkot képezhet a felek között, amit nem akarnak kényszerből, vagy megszokásból csinálni, éppen ezért szem elől tévesztik a pozitív részeket, azokat, melyeket igazán élveztek. Ezért fontos az, hogy emlékeztessék magukat és egymást arra, hogy milyen jó érzés is lehet az együttlét.

4. Nem egyezik az értékrendjük

Egy rendkívül fontos probléma, mely felmerül a párkapcsolatokban, az az, amikor értékeik nincsenek összhangban. Amikor egy párnak eltérő elképzelései vannak arról, hogy mit jelent a siker, hogy milyen lesz a jövőjük, hogy mire költsék a pénzt, vagy hogy akarnak-e gyermeket. Ezeket a különböző álláspontokat pedig gyakorta az állandósítja a felekben, hogy nem képesek hatékonyan kommunikálni egymással.

Dolgoztam már olyan emberekkel, akik saját értékeikkel sincsenek tisztában, vagy épp azzal, hogy mi az, ami valóban fontos számukra. A terápia során együtt dolgozunk azon, hogy azonosítsuk és megfogalmazzuk ezeket az értékeket, s megértsük, ezek a gyermekkorból, vagy korábbi tapasztalatainkból származnak-e.

Példa: ha az egyik fél könnyelműen bánik a pénzzel, a másik pedig inkább takarékoskodik, akkor egy ilyen helyzetben azokat az értékeket kell megvizsgálni, melyek magyarázatot adnak ezen viselkedési formákra. Az a fél, aki többet költ, talán úgy érezheti, hogy ő így tudja igazán kiélvezni az életet, míg a takarékoskodó félnek talán szüksége van a bankban tartott pénzére, hogy biztonságban érezze magát. A kommunikáció és a másik fél nézőpontjának megismerése hatalmas változásokat hozhat.