Egy 66 millió éves T. rex fog kémiai elemzéséből kiderült, hogy a ragadozó testhőmérséklete az emberéhez hasonló volt.
A tudósok több mint egy évszázada próbálják csontokból, fogakból és nyomokból rekonstruálni a Tyrannosaurus rex élettanát. Az eddigi fosszilis leletek már utaltak arra, hogy a gigantikus ragadozó képes volt elviselni a hideg éghajlatot, az élőlény pontos test hőségszintjét azonban mostanáig nem tudták közvetlenül meghatározni.
A Kaliforniai Egyetem Los Angeles-i tagintézményének kutatói egy úttörő eljárással vizsgálják a megkövesedett fogmaradványokat – számolt be róla a ScienceDaily. A Los Angeles Megyei Természettudományi Múzeum gyűjteményében található minták alapján megállapították, hogy a T. rex testhőmérséklete nagyjából 36 Celsius-fokos volt, ami meglepően közel áll az emberi test hőmérsékletéhez.
Az eredmények azt az elképzelést támasztják alá, hogy a T. rex gyors anyagcseréjű, aktív vadász vagy dögevő volt, nem pedig a napfényen melegedő, lomha hüllő. Belső hőszabályozási képessége magyarázatot ad arra is, hogyan maradhatott életben az északi, hidegebb vidékeken, például a mai Alaszka területén, amely sok más hüllő számára lakhatatlan lett volna.
Fontos méréseket is végeztek
A kaliforniai intézmény geobiológusai körülbelül egy évtizede fejlesztették ki a fosszilis hőmérő módszert az ihlető kémiai kötések elemzésére. A technológia korai változata még túlságosan sok megsemmisítendő anyagot igényelt volna a pótolhatatlan leletekből, ezért az utóbbi tíz évben mintegy 90 százalékkal csökkentették a teszteléshez szükséges foganyag mennyiségét.
NE HAGYD KI
Kövess minket a Google-ben
Legyen a Liner a követett forrásod
Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.
A finomított eljárás meggyőzte a Los Angeles-i múzeum szakembereit, így engedélyezték két apró minta kivételét Thomas nevű T. rex csontvázuk nem kiállított fogaiból. A Science Advances folyóiratban közzétett tanulmány így az első olyan kutatás lett, amely közvetlen hőmérsékleti méréssel szolgált a Tyrannosaurus rex szervezetéről. „Senki sem tudott még ehhez hasonló hőmérsékleti mérést végezni” – mondta Robert Eagle, az egyetem geobiológusa és a tanulmány társszerzője.
„Azt tapasztaltuk, hogy a T. rex testhőmérséklete 36 Celsius-fok volt, csaknem ugyanannyi, mint az embereké. Ez a hőmérséklet magasabb, mint egy hüllőé vagy egy lassú emlősé, például a lajhárá, de alacsonyabb, mint a madaraké” – fejtette ki a szakember.
Egyre több minden derül ki
A T. rex továbbra is pikkelyes, tojásrakó hüllő maradt, ám 36 Celsius-fokos testhőmérséklete lényegesen közelebb állt a melegvérű emlősökéhez, mint a mai hüllőkéhez. A modern hidegvérű hüllők testhőmérséklete jellemzően 28 és 30 Celsius-fok között mozog, míg a dinoszauruszok evolúciós utódainak tekinthető madarak testtőmérséklete eléri a 40–43 Celsius-fokot.
A mérés kulcsa a fogzománcban megőrződött mikroszkopikus kémiai kötésekben rejlik. A szén és az oxigén ritka izotópjai a zománcban kötődnek egymáshoz, ezeknek a kötéseknek a gyakorisága pedig közvetlenül függ a hőmérséklettől, mivel alacsonyabb hőmérsékleten több, melegebb környezetben pedig kevesebb izotópkötés jön létre.
„Elméletileg a csontváz bármelyik részéből végezhetnénk méréseket, ám a test csontjai folyamatosan lebomlanak és újjáépülnek. A fogzománc kristályos szerkezete rendkívül tartós, így ez a rész áll ellen leginkább a környezet kémiai hatásainak az évmilliók során” – mondta Robert Eagle.
Mozgékony is volt
Eagle és a tanulmány első szerzője, Randy Flores fogászati fúróval gyűjtött zománcport a fosszilis fogakból, majd foszforsavban feloldva szén-dioxid-gázt szabadított fel. A gázban található izotóparányokat tömegspektrométerrel mérték meg, a gáz sűrítésével pedig elérték, hogy már egészen apró mintamennyiségből is pontos adatokat kapjanak.
A mérés eredménye fizikai bizonyítékot nyújt arra, hogy a T. rex nagy energiaigényű, mozgékony állat volt. Alessandro Chiarenza, a University College London őslénykutatója elmondta, hogy a belső hőmérséklet szabályozása tette lehetővé a tiranoszauruszok jelenlétét az északi területeken.
A kréta időszakban a Föld klímája lényegesen melegebb volt a mainál, a globális hőmérséklet 6–14 Celsius-fokkal haladta meg a jelenlegit. Ennek ellenére az ősi Alaszka telei még abban a melegágy-világban is túl kemények lettek volna egy tipikus hidegvérű dinoszaurusz számára.
A fosszilis leletek között nem találhatók gyíkok, teknősök vagy krokodilok a kréta kori Alaszka területéről. A Tyrannosaurus maradványai viszont előkerültek ezen az északi vidéken is.
„Most már geológiai hőmérővel alátámasztott empirikus bizonyítékaink vannak. A múltbéli paleoklíma-modellek segítségével sikerült rekonstruálnunk a T. rex 66 millió évvel ezelőtti észak-amerikai elterjedési területét Mexikótól egészen Alaszkáig” – fejtette ki Alessandro Chiarenza.
Egy híres fosszíliából mintát venni komoly felelősség, hiszen a fúrás visszavonhatatlanul megváltoztatja a pótolhatatlan tárgyat. Luis Chiappe, a Los Angeles-i múzeum kutatási vezetője elmondta, hogy naponta kapnak felkéréseket anyagromboló vizsgálatokra, de a döntésnél mindig mérlegelniük kell a lelet sérülése és a megszerzett tudás értéke között.
„A múzeum több tízmillió pótolhatatlan ásványt, állatot és fosszíliát őriz. Ebben az esetben két fog apró darabjának feláldozása a T. rex testhőmérsékletének megismeréséért egyértelműen megérte a döntést” – nyilatkozta Luis Chiappe.
A Thomas nevű T. rexet a montanai Hell Creek formációból tárták fel, ahonnan ősi krokodilfélék fosszíliái is előkerültek. A kutatócsoport ezeknél a krokodiloknál 30 Celsius-fokos testhőmérsékletet mért, ami jelentősen elmarad a T. rex 36 Celsius-fokos értékétől.
A két faj közötti jelentős eltérés kizárta annak a lehetőségét, hogy a kőzetrétegek kémiai folyamatai torzították volna el a mérési eredményeket. Ha a geológiai környezet megváltoztatta volna a molekuláris összetételt, mindkét állatnál azonos hőmérsékletet kaptak volna, így a különbség a két faj egykori biológiai eltérését igazolja.