Sorozat készült a hajszáról az egyik leghírhedtebb francia sorozatgyilkos után

Illusztráció
not image

Kolláth Benjámin

2021. március 14. - 23:13

A kigyó című BBC-sorozat, mely áprilistól a Netflixen is elérhető, egy ázsiai túraútvonalon áldozatokat szedő brutális gyilkos után folytatott nyomozás történetét mutatja be.

FIGYELEM! A CIKK SPOILEREKET TARTALMAZ!

Herman Knippenberg 1976. elején a bangkoki holland nagykövetségen dolgozott diplomataként, amikor február 6-án egy levelet kapott Hollandiából. Egy férfi küldte, akinek sógora és annak barátnője tűntek el „nyomtalanul” hat héttel azelőtt. Az innen induló nyomozás adta az alapját A kígyó nevű sorozatnak, mely januárban mutatkozott be a BBC-n és áprilistól a Netflixen is elérhető lesz.

Hetekkel azelőtt két elszenesedett holttestet találtak a Bangkoktól északra levő Ayutthaya mellett, akiket először egy eltűnt ausztrál párként azonosítottak, miután azonban ők élve előkerültek, Knippenberg gyanút fogott. Ez beigazolódott: egy fogorvos vizsgálata alapján a holland pár holttestét találták meg.

A CNN-nek az esetet felidéző Knippenbergnek ekkor jutott eszébe egy történet, amit a belga nagykövetség egy munkatársa mesélt neki egy francia drágakődílerről, akinek lakásán több eltűnt ember útlevelére ráakadtak, többek között két hollandra. Azonban hosszas nyomozás után kiderült, hogy Alain Gautier személyisége csak egy álca, amiből Charles Sobhrajnak több is volt.

Sobhraj ekkor ugyanis már évek óta foglalkozott azzal, hogy Ázsia túraösvényein járó turistákat raboljon ki. Mivel a határellenőrzések elég lazák voltak, senkinek sem tűnt fel, hogy áldozatai személyazonosságát használja.

Mivel egy, a házban élő francia nőtől, Nadine Girestől megtudta, hogy a holland pár nem sokkal eltűnésük előtt Sobhraj lakásán járt és hogy utóbbi barátnőjével, Marie-Andrée Leclerc-el Európába tervez utazni, Knippenberg azonnal szólt a rendőrségnek, akik kihallgatásra bevitték a férfit, aki azonban egy amerikai áldozata útlevelét használva, melybe saját képét hamisította, kiszabadult.

Gires-t végül Sobhraj egy lakótársa hívta át magához beszélni, ekkor a nő ki tudott csempészni pár fényképet, amiket útlevelekből vágtak ki. Sobhraj és Leclerc másnap Malajziába utaztak, így kicsúszva a hatóságok kezéből – nem először. Emiatt kapta meg A kigyó becenevet.

Sobhraj az életrajzi írók először szerint 12 gyilkosság elkövetését vallotta be és börtönévei alatt készült interjúiban még többre is utalt, mielőtt vallomásait visszavonta. Van, akit, túladagolt, van, akit leszúrt és felgyújtott, van, akit vízbe fojtott. Senki sem tudja, hány áldozata volt valójában és csak kettőt tudtak kétségkívül rábizonyítani.

Az első elismert tette egy pakisztáni taxisofőr meggyilkolása volt 1972-ben. Legtöbb bűnét azonban Thaiföldön követte el, legalább hat embert – köztük a holland párt – gyilkoltak meg ő és segédei. De Knippenberg ezt még nem tudta.

Miután a nagykövet három hét kényszerszabadságra küldte Knippenberget, hogy ne foglalkozzon az üggyel, további bizonyítékok kerültek elő Sobhaj lakásából, többek között egyik holland áldozatának kabátja. Ezután a sajtóban megjelent egy cikk a gyilkosságokról, amire az addig tétlen hatóságok nemzetközi körözést adtak ki Sobhaj ellen.

Ő 1976 tavaszán már Franciaországban volt, mivel azonban a „bikinis gyilkosságok” híre ide is elért, Leclerc-el és egy Citroen CX 2200-assal Indiába menekült. Itt aztán júliusban ismét letartóztatták: egy francia turistacsoportot akart elkábítani, de ez nem jött össze.

Egy izraeli és egy francia turista meggyilkolásával is megvádolták, ám ezeket a fellebbezése után ejtették. A rablási kísérlet miatt így is 12 évet kellett leülnie Új-Delhi egyik legrosszabb hírű börtönében, a Tiharban.

A gyilkos megnyerő személyiségével hamar az ujja köré csavarta a többi rabot, de még a börtönőröket is. Ennek köszönhetően 1986. március 17-én egy még nagyobb húzása volt: a személyzetnek azt mondta, hogy születésnapja van és édességet osztogatott közöttük. Ezek azonban be voltak nyugtatózva, így miután mindenkit kiütött a szer, Sobhraj és több, mint egy tucat társa sétált ki a börtönből.

Knippenberg ekkor az Egyesült Államokban volt már, a Harvardon tanult és bár felesége azt mondta, okosabb lenne, ha elbújna, ő úgy gondolta, úgysem fog utána jönni. És valóban: Sobhrajt egy hónap múlva újra előállították.

Mivel csak hetek voltak a szabadulásáig, felmerül a kérdés, hogy miért szökött meg. Erre a legvalószínűbb válasz az, hogy a Thaiföldön elkövetett gyilkosságok miatt még mindig keresték, a büntetés lejártával pedig kiadathatták volna. A szökés miatt azonban újabb 10 évet kapott – éppen elegendőt, hogy a gyilkosságok vádja elévüljön.

Sobhraj 1997-ben újra szabadult és Franciaországba költözött, ahol a fogsága alatt a vele készített interjúkból, illetve róla írt könyvekből befojt pénz révén teljesen nyugodt nyugdíjaséletet élt. Még a története jogdíjait is eladta egy meg nem nevezett francia producernek, bár ebből nem lett semmi.

2003-ban aztán Nepálban újra letartóztatták egy amerikai turista 1975-ös meggyilkolásáért. Senki sem érti, miért utazott ide, hisz ez volt az egyetlen ország, ahol még érvényes letartóztatási parancs volt ellene.

A rendőrségnek azt mondta, sosem járt még az országban, de Knippenberg a saját nyomozásáról megmaradt papírok között ráakadt Leclerc vallomására 1976-ból, amelyben részletesen beszél nepáli utukról, ez alapján tudták elítélni Sobhrajt, ezt pedig 2014-ben egy kanadai turista megöléséért további 20 évvel meghosszabbították. Azóta is börtönben ül, pedig még emberi jogi ügyet is csináltak a letartóztatásából.