Új PET-készülékes vizsgálatok szerint a skizofrénia által kiváltott szinapszisvesztés nem véletlenszerűen alakul ki az agyban.
A skizofréniában szenvedő betegek agyában tapasztalható szinapszisvesztés nem véletlenszerűen következik be, hanem szigorúan követi a szerv molekuláris felépítését és hálózati struktúráját. Egy új kutatás során speciális pozitronemissziós tomográfiás (PET) képalkotással vizsgálták az élő emberi agy idegsejtjei közötti kapcsolódási pontokat, amelynek során kiderült, hogy a károsodás különösen a bal agyféltekét érinti súlyosan.
A Molecular Psychiatry című szakfolyóiratban megjelent tanulmányt Avram Holmes, a Rutgers Egyetem docense, valamint Rajiv Radhakrishnan, a Yale Egyetem oktatója vezette. A kutatásban 122 személy vett részt, akik közül 29-en éltek skizofrénia diagnózissal, ezzel pedig ez lett az eddigi egyik legnagyobb szabású szinaptikus sűrűséget vizsgáló PET-kutatás.
Az eredmények azt mutatták, hogy a skizofréniával élőknél az agy számos részén jelentős mértékben csökkent a szinaptikus kapcsolatok száma az egészséges résztvevőkhöz képest. A veszteség a homlok- és halántéklebenyi területeket, valamint a memóriáért és az érzelmekért felelős régiókat érintette a leginkább.
A szinapszisok elvesztése
A szakemberek arra is rámutattak, hogy ez a mintázat nem egyezik meg a hagyományos mágneses rezonancia vizsgálatokkal (MRI) kimutatható agytérfogat-változásokkal. Ez az eltérés arra utal, hogy a szinapszisok elvesztése és a térfogatcsökkenés két teljesen különálló biológiai folyamatot tükröz, amint azt a ScienceDaily ismertetőjében megírták.
NE HAGYD KI
Kövess minket a Google-ben
Legyen a Liner a követett forrásod
Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.
A legnagyobb szinapszisvesztést mutató agyterületeken kiemelkedően magas volt a fontos ingerületátvivő anyagok, többek között a szerotonin, a GABA és a glutamát receptorainak koncentrációja. A strukturális kapcsolatokon alapuló számítógépes szimulációk emellett azonosítottak egy bal oldali frontális lebenyben található régiót, amely valószínűsíthetően a kapcsolatvesztés kiindulópontjaként szolgál, innen terjedve át a kapcsolódó területekre.
„Ezek az eredmények azt jelzik, hogy a skizofrénia esetében a szinapszisok elvesztése nem véletlenszerű. Ehelyett pontosan követi az agy molekuláris és hálózati architektúráját, ami végső soron segíthet azonosítani, hol és hogyan avatkozhatunk be” – fogalmazott Sidhant Chopra, a tanulmány első szerzője.
A szinaptikus sebezhetőség részletes feltérképezése a jövőben segítséget nyújthat az agyi funkciók megőrzését vagy helyreállítását célzó új terápiák fejlesztésében. Avram Holmes kiemelte, hogy a jövőbeli kutatások során azt vizsgálják majd, miként változik a szinapszisvesztés az idő múlásával, illetve hogyan reagál a klinikai kezelésekre, ami a pontosabb és személyre szabottabb gyógykezelések kifejlesztéséhez vezethet.