A szinte teljesen ép leletanyag között többszáz agyagedényt találtak, amelyek korábban feltehetően bort, olivaolajat és gabonát szállítottak. A különleges leletre Giacomo de Mola víz alatti vadászbajnok és búvár bukkant rá Mazara del Vallo partjaitól nagyjából öt kilométerre.

A szakember eredetileg egy sziklát azonosított a szónárképernyőn mintegy 45 méteres mélységben, ám amikor közelebb merült, meglepő látvány fogadta. A tengerfenék egy nagyjából 2 méter széles és 21 méter hosszú szakaszán ókori amforák sora hevert szétszóródva, két nagyméretű ólomhorgony és egy ólomcső társaságában.

A roncs meglétéről és részleteiről számolt a New York Post számolt be, miután a búvár és társa, Igor Bisulli értesítették az olasz hatóságokat a leletről. A szakértői vizsgálatok megerősítették, hogy az időszámításunk előtti első vagy második században elsüllyedt teherhajó maradványairól van szó. Alessandro Giuli olasz kulturális miniszter az elmúlt évek egyik legjelentősebb víz alatti régészeti felfedezésének nevezte a leletet.

„A tenger továbbra is visszahozza történelmünk értékes darabjait, a Mazara del Vallo-i roncs pedig azokról az emberekről, útvonalakról és cserékről mesél nekünk, amelyek a Földközi-tenger térségét a civilizációk kereszteződésévé tették” – fogalmazott a miniszter.

A felfedező búvár közösségi oldalán osztotta meg élményeit a páratlan leletről. „Minden kétséget kizáróan ez életem legelképesztőbb felfedezése, egy római hajó, amely a Földközi-tenger csendjében szunnyad” – írta Giacomo de Mola.