A legendás rendező a saját sci-fi klasszikusát is beválasztotta minden idők négy legjobb alkotása közé.
A legtöbb rendező ritkán nevezi meg saját művét, amikor a filmtörténet legnagyobb alkotásairól kérdezik. Ridley Scott azonban nem habozott, amikor a Letterboxd közösségi platform felkérésére felsorolta a négy kedvenc filmjét, ugyanis az Alien: Romulus premierjén az 1982-es Szárnyas fejvadászt is elhelyezte a személyes toplistáján.
A Harrison Ford főszereplésével készült disztópikus sci-fi eredetileg pénztári bukás volt, az évtizedek során azonban az egyetemes filmtörténet megkerülhetetlen alapvetésévé vált. A rendező döntése nem csupán szakmai önbizalomról tanúskodik, hiszen a forgatás hátterében mély személyes tragédia húzódott meg.
Scott a testvére, Frank halála után kezdte el a munkálatokat, a gyász és a mortalitás témája emiatt átszőtte a teljes alkotást. A film komor atmoszférája és az emberi létezés korlátairól szóló elgondolkodtató üzenete így közvetlen módon tükrözi a rendező akkori lelkiállapotát.
A film története
Az alkotás története során öt különböző változatban forgott a mozikban és a gyűjtői kiadásokban. A produceri nyomásra készült 1982-es mozis verzió még narrációt tartalmazott és egy kényszerű, vidámabb befejezéssel zárult, ám Scott sokáig küzdött az eredeti elképzeléseiért, írta a filmváltozatok történetét feldolgozó cikkében a Collider.
NE HAGYD KI
Kövess minket a Google-ben
Legyen a Liner a követett forrásod
Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.
A rendező kifejtette, hogy a Harrison Ford által felmondott eredeti narrációval sem volt komoly problémája, mivel az a klasszikus detektívregények hangulatát idézte. A végső vágással kapcsolatban viszont egyértelműen kijelentette, hogy a sötétebb, liftaknában végződő lezárást tartja az igazi művészi megvalósításnak.
„Ismerem azt a verziót, ami nekem tetszik, ez az, amelyik a liftaknában ér véget, és amelyikben nincsenek felvételek arról a gyönyörű hegyvidékről” – fogalmazott a rendező a végleges kiadásra utalva.
A 2007-ben megjelent Final Cut változat tekinthető Scott teljesen önálló és vágatlan víziójának. Ebben a verzióban már nem szerepel a stúdió által kikényszerített happy end, és a technológiai fejlődés, valamint az emberi elidegenedés kérdései kapják a központi szerepet.
Rutger Hauer ikonikus monológja a mulandóságról a rendező későbbi családi veszteségei fényében még megrázóbbá vált. A film emiatt nemcsak a sci-fi műfaját újította meg gyökeresen, hanem Scott számára is az egyik legszemélyesebb alkotás maradt.