Nyolcvannégy eddig ismeretlen, rendkívül nagy energiájú objektumot azonosítottak a csillagászok a közeli galaxisokban.
Amikor az éjszakai égboltra tekintünk, a csillagok közötti teret sötétség tölti ki, ám a közeli galaxisok legfényesebb objektumai közül több is ebben a sötétségben rejtőzik. A NASA Chandra Röntgenobszervatóriumának korábbi méréseiben nyolcvannégy olyan rejtélyes objektum bújt meg, amelyeket eddig senki sem azonosított önálló csoportként.
Ezek a kozmikus képződmények akár a Nap energiájának többszázezer- vagy milliószorosát is kibocsáthatják, felfedezésük mégis ahhoz hasonlítható, mintha a sűrű ködben csupán a leghalványabb derengés alapján találnánk meg nyolcvannégy erős lámpát. A Nature Astronomy című folyóiratban megjelent tanulmány most láthatóvá tette ezt a rejtett populációt.
„A leginkább az lepett meg minket, hogy annak ellenére, hogy ilyen nehezen észlelhetők, rendkívül fényesek lehetnek” – fogalmazott a ScienceAlert-nek Mustafa Muhibullah, az Alabamai Egyetem csillagásza.
Még mindig sok a kérdőjel
A kutatók hiperlágy röntgenforrásoknak nevezték el a most azonosított csoportot, ahol a lágy megjelölés arra utal, hogy a röntgensugárzásuk relatíve alacsony energiájú. A kisugárzott energia döntő része az extrém ultraibolya tartományba esik, amelyet a csillagközi gáz nagyrészt elnyel, így a távcsövekig szinte el sem jut.
NE HAGYD KI
Kövess minket a Google-ben
Legyen a Liner a követett forrásod
Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.
A Chandra űrtávcső ezért csupán azt a minimális, alacsony energiájú röntgensugárzást képes érzékelni, amelyiknek sikerül áttörnie ezen a csillagközi akadályon. A tudósok hat különböző galaxisban, többek között az Androméda-galaxisban és az M101-ben találtak galaxisonként 7 és 21 közötti számú ilyen forrást.
A mérések megbízhatóságát igazolja, hogy a pontforrások jelentős része a különböző időpontokban végzett megfigyelések során pontosan ugyanazokon a koordinátákon tűnt fel újra, sőt néhányat az európai XMM-Newton űrtávcső is észlelt. Az M101 esetében az objektumok a galaxis spirálkarjait követték, míg az elliptikus galaxisokban az idősebb csillagpopulációk között bukkantak fel.
Folytatódnak a kutatások
A tudósok jelenleg azt vizsgálják, pontosan mik lehetnek ezek a rejtélyes sugárforrások. A lehetséges jelöltek között szerepelnek a kiégett csillagokból visszamaradt fehér törpék, a közelmúltban kitört nóvák, valamint anyagot elszívó neutroncsillagok és fekete lyukak is.
A felfedezés választ adhat a csillagászat egyik régi rejtélyére is. Az Ia típusú szupernóvák, amelyeket a kozmikus távolságok mérésére használnak, akkor keletkeznek, amikor egy fehér törpe túl sok gázt szív el a kísérőcsillagától, majd megsemmisül egy hatalmas robbanásban. A csillagászok eddig számtalan ilyen robbanást észleltek, de a robbanás előtt álló fehér törpékből eddig meglepően keveset találtak.
„Ha e hatalmas és valószínűleg még ennél is nagyobb rejtett populációnak akár csak egy töredéke is gázt elszívó, magfúziót folytató fehér törpékből áll, az segíthet pótolni a hiányzó megfigyelési láncszemet” – mutatott rá Muhibullah.
A rejtély pontos tisztázásához a jövőben egyidejű ultraibolya és röntgenmegfigyelésekre lesz szükség, amelyek felfedhetik az egyes fényforrások valódi természetét.