Ismét bebizonyították, hogy rákot okozhat a rendszeres alkoholfogyasztás
Több mint 150 ezer önkéntesen végzett, nagyszabású genetikai kutatások végeztével bebizonyították, hogy a szeszes italok fogyasztása egyértelműen hozzájárul a rosszindulatú daganatos megbetegedések kialakulásához.
Twenty20 
Az erős alkoholfogyasztás gyakran társul nem megfelelő táplálkozással, dohányzással és a testmozgás hiányával – ezek mind olyan tényezők, amelyekről ismert, hogy növelik a rák kockázatát.
Az Oxfordi Egyetem tanulmányában újszerű megközelítést alkalmaztak az alkohol és a rák kapcsolatának vizsgálatában, és az alacsonyabb alkoholfogyasztással összefüggésbe hozható génváltozatokra összpontosítottak.
Két gyakori genetikai variánsról ismert, hogy csökkenti az ember alkoholtűrő képességét, amelyek gyengítik a szervezet acetaldehid lebontására való képességét, mely mérgező molekula az alkohol metabolizálása során keletkezik. Korábbi tanulmányok szerint e genetikai változatok jelenléte az alkoholfogyasztás hatékony helyettesítőjeként szolgál, mivel a mutációkkal rendelkezők általában rendkívül kellemetlennek találják a szeszes italok hatásait.
A tanulmány összesen 150 ezer kínai alany genetikai adatát vizsgálta, akik egy kérdőívet töltöttek ki, amiben felvázolták italozási szokásaikat, miközben általános egészségügyi adataikat több mint egy évtizeden keresztül követték.
Általánosságban elmondható, hogy azoknál a személyeknél, akiknél valamelyik génváltozat egy vagy két markere megtalálható volt, 13 és 31 százalék közötti mértékben csökkent a rák kialakulásának kockázata. Különösen a korábban már ismert, az alkohollal összefüggésbe hozható rákos megbetegedések – például a fej-nyaki, a nyelőcső-, a vastagbél-, a végbél- és a májrák – mutatkoztak magas arányban azoknál, akik több alkoholt ittak.
Az ok-okozati összefüggést tovább erősítve a kutatás megállapította, hogy azoknál, akiknél az alacsony alkoholtűrésű variáns legalább egyetlen mutációja megtalálható volt, de mégis rendszeresen fogyasztottak alkoholt, jelentősen magasabb arányban fordult elő fej-nyaki és nyelőcsőrák, ami azt jelzi, hogy az acetaldehid lebontási képességének hiánya közvetlenül összefüggésbe hozható a rosszindulatú daganatok létrejöttének fokozott kockázatával.
Az ígéretes eredményeket kommentáló kutatók megjegyezték, hogy a vizsgált genetikai változatok többnyire ázsiai populációkban fordulnak elő, így további munkára van szükség ahhoz, hogy az összefüggést európai populációkban is érvényesíteni lehessen.
