Putyin háborúja radikalizálja a nem orosz kisebbségeket Oroszország területén
Oroszország és Ukrajna háborúja a nacionalista állami kommunikáció új hullámát hozta el, amely finoman szólva sem tetszik mindenkinek Oroszországon belül.
A Kreml által Putyin háborúja miatt promotált nacionalista üzenetek ugyanis radikalizálják az Oroszország területén élő nem orosz kisebbségeket, ugyanis a legtöbben úgy érzik, hogy egyszerre másodrendű állampolgárok az országban, miközben a világ őket is hibáztatja az invázió miatt.
A nem orosz kisebbségek politizálódása és radikalizálódása azonban az országon kívüli diaszpórákban a leginkább tetten érhető, ahol a háborúval kapcsolatos ellenszenv kifejezése sokkal kevésbé kockázatos, mint Oroszország területén.
Mindezek mellett a diaszpórákban élők sokkal erősebb politikai álláspontot vettek fel a háborúval kapcsolatban és nem csak szimplán kiálltak az etnikai csoportjukhoz tartozó más személyek mellett – fogalmazott a Kholod hírportál.
Az Orosz Föderáció határain belül viszont számos nem orosz kisebbséghez tartozó állampolgár készen állna a tüntetésre, mivel a kisebbségi társaik körében jelentősen magasabb a háború halálozási rátája, mint a többségi orosz társadalomban.
Már nem először hangzik el a vád, hogy az orosz területen élő kisebbségieket de facto ágyútöltelékként küldik a háborúba, ráadásul a Kreml nacionalista üzengetései azt sugallják a kisebbségieknek, hogy még rosszabbra számíthatnak.
Kalmükföldön például röviddel a háború kitörését követően egy olyan hirdetőtábla jelent meg, amit a kalmükök meglehetősen érzéketlennek találtak: „Én kalmük vagyok, de ma mindannyian oroszok vagyunk”.
Jelentkezz, és légy Te is a Liner.hu csapatának tagja
Ráadásul még ezt a nem túl szerencsés hirdetőtáblás mondatot is sikerült tovább rontani: az etnikailag oroszokra a russzkije kifejezést használták, mely sokak számára sértő a környékén, ugyanis politikailag sokkal semlegesebb a helyi nyelvjárásban a rosszijane megjelölés.
Ez a kívülállók számára apróbb különbségnek tűnhet, helyileg viszont a russzkije egy etnikai hovatartozást fejez ki, míg a rosszijane inkább arra utal, hogy etnikailag nem oroszok, viszont a nemzeti identitás dimenziójában azok.
Nem véletlen, hogy a hirdetőtáblák megosztását követően kisebb-nagyobb tüntetések törtek ki a kalmükök körében, többen pólón fejezték ki, hogy ők nem oroszok. Voltak olyanok, akik már el is menekültek, állításuk szerint azért, mert fokozódott a diszkrimináció mindenki ellen, aki nem etnikailag orosz.
Oroszország ázsiai kisebbségei körében is a kulturális aggodalmak kezdenek inkább politikaivá válni, több helyen már nyílt politikai követelések is megfogalmazódtak. Vannak olyan köztársaságok, ahol már a nagyobb autonómia vagy akár a függetlenség gondolata is felmerült.
Az egyik aktivista például úgy fogalmazott erre a politikai hullámra, hogy ez a „Black Lives Matter poszt-szovjet verziója”, ez pedig még több nem oroszt arra biztathat, hogy büszkén vállalja nemzetiségét, hogy ezzel győzni tudjanak az orosz elnyomással szemben.
Az egyik ilyen csoport, a „Szabadítsuk fel Burjátiát” elsősorban külföldről dolgozik, hogy az orosz területen élő burjátok ne kerüljenek bajba miattuk. A csoport azonban már egyre nyíltabban beszél a diszkrimináció ellen és már röplapot is terjesztenek, a következő szöveggel: „Hol marad Oroszország nácimentesítése?”.