A 70-es években a vadászgépek egyre nehezebbé és kevésbé fordulékonnyá váltak, ami a légiharcokban komoly hátrányt jelentett. A General Dynamics erre válaszul egy könnyű, rendkívül mozgékony típust tervezett, amely F–16 Fighting Falcon néven vált ismertté, ma pedig a Lockheed Martin gyártja.

A gép Mach 2 feletti sebességre képes, különleges szárnytörzs-kialakítása növeli a felhajtóerőt, fly-by-wire vezérlése pedig kiemelkedő manőverezőképességet biztosít. Később a légifölény-kivívás mellett földi célok elleni csapásmérésre és közvetlen légi támogatásra is alkalmassá tették, miközben viszonylag alacsony ára miatt több mint 4500 példány készült belőle, és több mint két tucat ország rendszeresítette.

Az elmúlt évtizedek technológiai fejlődése azonban új kihívókat hozott, amelyek sebességben, fegyverzetben és fedélzeti elektronikában is felveszik a versenyt az amerikai típussal.

Eurofighter Typhoon

Az Eurofighter Typhoon kifejezetten a nagyfokú manőverezőképességre épül, miközben többfeladatú harci gépként szolgál, akárcsak az F–16. A jelentős arányban szénszálas anyagból készült szerkezet csökkenti a radarvisszaverő felületet, a deltaszárny és az első kacsaszárnyak pedig kivételes fordulékonyságot adnak. A két hajtómű révén a Typhoon végsebessége eléri a Mach 2,35-öt, ami valamivel meghaladja az F–16 teljesítményét.

G

Kövess minket a Google-ben

Legyen a Liner a követett forrásod

Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.

Beállítom

A típus 13 felfüggesztési ponttal rendelkezik, szemben a Viper kilencével, ugyanakkor az F–16 gépágyúja percenként 6000 lövés leadására képes, míg a Typhoon 1600-ra. Az európai gép jóval drágább, egyes változatai akár négyszer annyiba kerülhetnek, mint az amerikai vetélytárs. Egy, a Sky Newsnak nyilatkozó ukrán pilóta szerint hazája számára az F–16 előnyösebb választás, mivel a nagy darabszám miatt könnyebb az alkatrész- és fegyverellátás, ugyanakkor a Typhoont is kiváló harci gépnek tartja.

Szu–57

Az orosz Szu–57 papíron még komolyabb kihívó. A tolóerő-vektorálásnak köszönhetően rendkívül fordulékony, csúcsebessége eléri a Mach 2-t, maximális repülési magassága pedig 60 ezer láb, ami meghaladja az F–16 körülbelül 50 ezer lábas értékét. Korszerű radarvezérelt és hőkövető rakétákkal, irányított bombákkal és manőverező robotrepülőgépekkel is felszerelhető, miközben Oroszország ötödik generációs lopakodó képességeket tulajdonít neki.

Szakértők ugyanakkor úgy vélik, a lopakodó technológia elmarad az amerikai ötödik generációs gépek szintjétől, ami csökkentheti az elméleti előnyt. A gyártás is lassan halad, 2024 végéig mindössze 32 példány készült el, részben a szankciók miatt akadozó ellátási lánc következtében. Emiatt Oroszország korlátozottan veti be a típust az ukrajnai háborúban.

MiG–35

A MiG–35 szintén az F–16 potenciális ellenfele lehet. A 2007-ben bemutatott, úgynevezett negyedik generáció plusz plusz kategóriába sorolt gép korszerű fegyverzettel és csökkentett radarészlelhetőséggel rendelkezik. Két hajtóműve Mach 2,25-ös sebességet tesz lehetővé, nagyobb mérete miatt pedig erősebb, aktív elektronikus sugárletapogatású radarral szerelték fel.

A típusból azonban a tervezettnél jóval kevesebb épült, és exportpiacon sem aratott sikert. Egyiptom és India is érdeklődött iránta, végül mégis más típus mellett döntött, ami a teljesítménnyel kapcsolatos aggályokat jelzi – tért ki rá a SlashGear.

J–10C

A kínai J–10C 2025-ben az India és Pakisztán közötti konfliktusban került reflektorfénybe. Pakisztán gépei a jelentések szerint megzavarták az indiai légicsapásokat, és legalább két Rafale vadászgépet lelőttek. A Reuters beszámolója alapján India feltehetően alábecsülte a J–10C PL–15 típusú légiharc-rakétájának hatótávolságát.

A Vigorous Dragon néven is ismert típus egyhajtóműves, fly-by-wire rendszerű, többfeladatú vadászgép, amely külsőre is emlékeztet az F–16-ra, bár első kacsaszárnyai megkülönböztetik attól. AESA radarral, fejlett elektronikai hadviselési rendszerekkel és széles fegyverválasztékkal rendelkezik. Egyes szakértők szerint radarrendszere nagyobb hatótávolságú lehet, manőverezőképessége pedig a kacsaszárnyak és a tolóerő-vektorálás miatt kiemelkedő, miközben az F–16 mögött hosszabb harci tapasztalat áll.

Dassault Rafale

A francia Dassault Rafale szintén az F–16 kategóriájába tartozik. A deltaszárnyas, első kacsaszárnyakkal ellátott konstrukció kiváló fordulékonyságot biztosít, két hajtóműve révén a gép utazósebessége eléri a Mach 1,8-at. AESA radarja egyszerre akár 40 célpont követésére is képes, a SPECTRA elektronikai hadviselési rendszer pedig több érzékelő adatait egyesítve segít a fenyegetések felderítésében és elhárításában.

Bár a közelmúltbeli konfliktusban veszteségek érték, India továbbra is bízik a típusban, és a meglévő 36 gép mellé további példányokat rendelt, sőt 26 Rafale M haditengerészeti változat beszerzését is mérlegeli.