Majomként másztak a fára, emberként jártak a földön az ősi elődeink

Az Australopithecus sediba alsó hátgerincéből származó néhány csigolya azt mutatja, hogy az emberszabású meglepően jól alkalmazkodott ahhoz, hogy az emberhez hasonlóan felegyenesedve járjon, és emellett úgy másszon, mint a majmok.

Hogy az A. sediba a modern ember közvetlen őse volt-e vagy sem, az továbbra is vita tárgyát képezi, de akárhogy is, egy lenyűgöző teremtményről beszélhetünk. Az ominózus ősember körülbelül kétmillió évvel ezelőtt élt, nagyjából 1,5 méter magasra nőtt, ezen felül a modern és az ősi arcvonások furcsa keverékével rendelkezett. Soron kívül A sok építkezés miatt tovább pusztult a Balaton nádasállománya

A fajt két példány, egy fiatal hím és egy felnőtt nőstény alapján írták le, amelyeket a dél-afrikai Malapában fedeztek fel. Nemrégiben a New York-i Egyetem kutatói felfedeztek és azonosítottak további csontokat, amelyek az MH2 jelű, Issa becenévre hallgató nőstény példányhoz tartoztak. Ezek az új csontok az állat alsó hátából származó ágyékcsigolyák voltak, amelyek a testnek egy olyan részén találhatóak, ami sokat elárulhat arról, hogyan mozgott az élőlény.

Korábbi kutatások azt feltételezték, hogy az A. sediba gerince viszonylag egyenes lehetett, ahogyan az a modern majmoknál és az ősibb homininoknál, például más ausztralopithecináknál is megfigyelhető – ez általában erőteljes törzsizmokra utal, amelyek tökéletesek a mászáshoz.

Meglepő módon viszont az újonnan felfedezett csigolyák befelé irányuló görbületet mutattak, amit lordózisnak neveznek, ami meglehetősen emberivé teszi őket, és arra utal, hogy a miénkhez hasonló, felegyenesedett járáshoz alkalmazkodhattak.

A legérdekesebb azonban az, hogy úgy tűnik, Issa még nem hagyta el teljesen a fákon való életet – a kutatócsapat szerint más tulajdonságok még mindig a mászáshoz való alkalmazkodásra utalnak, így gyakorlatilag kijelenthető, hogy a nem mindennapi teremtmény úgy járt, mint egy ember, de úgy mászott, mint egy majom.