Nyugati tisztviselők, köztük a Pentagon értékelése szerint az orosz csapatok alacsony morállal és súlyos veszteségekkel küszködnek Ukrajnában. Az Egyesült Királyság hírszerzése szerint egyesek még a parancsok teljesítését is megtagadták.

Egy orosz tiszt a CNN-nek nyilatkozott arról, hogyan érett meg benne a döntés, hogy ez nem az ő háborúja; ő lehet az egyike azoknak a hivatásos és sorkatonáknak, akik megtagadták a harcot. Soron kívül Óriási bejelentés: 14 év után visszatér a Győzike Show

„Koszosak voltunk és fáradtak. Körülöttünk emberek haltak meg. Nem akartam úgy érezni, hogy részem volt benne, de részem volt.”

A tiszt állítása szerint részese volt annak a hatalmas csapatnak Oroszország nyugati részén, amely globális félelmet váltott ki Ukrajnában. Elmondása szerint azonban nem sokat gondolkozott ezen, és még február 22-én sem gyanított semmit, amikor Krasznodarban állomásozva megkérték zászlóaljának tagjait, hogy adják át mobiltelefonjaikat, az éjszaka során pedig Z betűket kellett festeniük a katonai járművekre.

„Másnap a Krím-félszigetre vittek minket. Őszintén szólva azt hittem, nem megyünk Ukrajnába. Nem hittem volna, hogy ez bekövetkezik.”

Miközben a Krímen gyülekeztek, Vlagyimir Putyin orosz elnök február 24-én háborút indított Ukrajna ellen, a tiszt és társai azonban erről mit sem tudtak, hiszen a hírt nem adták át nekik, telefonjuk nélkül pedig nem volt kapcsolatuk a külvilággal.

Két nappal később a csapatokat Ukrajnába vezényelték, néhányan azonban határozottan visszautasították ezt; felmondást írtak és elmentek. Nem tudni, mi történt velük, a nyilatkozó tiszt azonban másnap Ukrajnába távozott a többi katonával.

A küldetés célja ismeretlen volt számukra, Vlagyimir Putyin állításai ugyanis – miszerint Ukrajna Oroszország része, és „nácitlanítani” kell – nem jutottak el a harctéren lévő katonákhoz.

„Nem kalapáltak minket semmiféle „ukrán nácik” retorikával. Sokan nem is értették, hogy mi ez az egész, és mit keresünk ott.”

Északnyugat felé hajtottak, Herszon irányába. Az út mentén mindenhol megsemmisült felszereléseket láttak, és megrázó élmény volt számára, amikor egy férfi egy korbáccsal a járműoszlopra támadt, és majdnem bemászott a kabinba, ahol utaztak.

„Általában, amikor helyieket láttunk, megfeszültünk. Néhányan közülük fegyvert rejtettek a ruháik alá, és amikor közelebb értek, lőttek.”

Az oroszokat is érték nagyobb támadások, a második-harmadik napon aknavetőkkel vették célba őket. A lövedékek sokszor nagyon közel csapódtak be, a katona pedig csak arra tudott gondolni, hogy megérje a következő napot. Nem ő volt az egyetlen, akit zavart, hogy Ukrajnába küldték őket, ugyanakkor arra is emlékszik, hogy a bónuszok kifizetése élénkítette a harci kedvet.

Néhány hét elteltével közelebb helyezték a hátsó részhez, ahol a javításra szoruló felszereléseket kísérte. Ekkor tudatosult benne jobban, hogy mi történik a világban, és ott lett ideje az elmélkedésre is.

„Volt egy rádióvevőnk, és hallgatni tudtuk a híreket. Így tudtam meg, hogy a boltok bezárnak Oroszországban, és összeomlik a gazdaság. Bűnösnek éreztem magam emiatt, de még nagyobb bűntudatom volt, amiért Ukrajnába jöttünk.”

Végül összeszedte erejét, hogy írjon egy felmondólevelet, parancsnoka azonban először elutasította kérését, és azt mondta, büntetőeljárás indulhat ellene árulás miatt. Ő azonban nem tágított, végül pedig tollat és papírt kapott, és megírta a felmondást.

Más jelentések is érkeztek a harcot megtagadó katonákról, Valentina Melnyikova, az Orosz Katonaanyák Bizottságának ügyvezető titkára elmondta, számos panasz és aggály hangzott el, amikor az első egységek hazatértek pihenni Ukrajnából.

„A katonák és tisztek felmondási kérelmet írtak arról, hogy nem térhetnek vissza sikeresen. Ezek fő oka elsősorban az erkölcsi és pszichológiai állapotuk volt, a második pedig az erkölcsi meggyőződésük. Akkor is és most is írnak jelentéseket”

– mondta Melnyikova.

Az orosz hadseregből engedély nélkül távozni bűncselekmény, amely börtönbüntetéssel sújtható. Ugyanakkor a szerződéses szolgálatot teljesítőknek törvényes joguk van felmondani a szolgálati jogviszony megszűnését követő tíz napon belül, a távozás okának indoklásával. Sokan a felmondási kérelem aláírásakor arra hivatkoznak, hogy nem járultak hozzá az Ukrajna elleni különleges hadműveletben való részvételhez.

Melnyikova elismerte, bár minden katonának van joga felmondani, a parancsnokok egy része visszautasíthatja a szándékukat, vagy megpróbálhatja megfélemlíteni a katonákat. Az Ukrán Hírszerző Igazgatóság arról számolt be, hogy akadnak olyan orosz egységek, amelyben a katonák 60-70 százaléka megtagadta a szolgálatot.

A jelenség elég erős, bár nem mondható tömeges jelenségnek; becslések szerint eddig mintegy ezren távoztak ezen a módon. Az orosz hadsereg a veszteségek pótlására továbbra is folytatja a toborzást, az új katonák gyakran a szegényebb, rosszabb kilátásokkal rendelkező régiókból érkeznek.

A háború kezdete óta orosz katonák ezrei haltak meg Ukrajnában; az ukrán fegyveres erők több mint 22 ezerre becsülik az orosz veszteségeket. Moszkva legutóbb március 25-én közölt hivatalos számokat, ekkor 1 351 katona halálát ismerték el.