Orbán Viktor egyike azon vezetőknek, akik többször is személyesen találkozhattak Ferenc pápával. Ferenc pápa nagyon más volt, mint az elődei, kevésbé volt megosztó, és részben emiatt is kedvelték annyian.

Sokkal inkább megközelíthetőbb, hétköznapibb volt, mint azok, akik korábban betöltötték az egyházfői tisztséget. Ferenc pápa egy ideje súlyos betegségekkel küzdött, és ugyan nemrég kikerült az őt ápoló kórházból, húsvéthétfőn örök álomra hajtotta a fejét.

Azóta sok politikus rótta le a tiszteletét a pápa előtt, többek között Orbán Viktor miniszterelnök is. „Mindent köszönünk, Szentatya. Búcsúzunk.” – fogalmazott a közösségi oldalán a magyar kormányfő a pápa halálhírének megerősítését követően.

„Húsvét ünnepén adta vissza lelkét Teremtőjének Ferenc pápa. Az örök világosság fényeskedjék neki!” – üzente Szentkirályi Alexandra, a korábbi kormányszóvivő. A Fidesz frakcióvezetője, Kocsis Máté is hasonlóan tett. „Húsvéthétfőn elhunyt Ferenc pápa, aki mindig kiállt a békéért és az elesettekért. Nyugodjék békében!”

Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere hosszabban emlékezett meg a pápáról, aki rá is nagy hatással tudott lenni. Ferenc pápát soha nem hagyta el a hite, mindig nyitott volt a világ és az újdonságok felé. „Elárvult a világ. Elment az ember, aki szinte egyedüliként képviselte a humanizmus hangját az egyre ocsmányabb világban. A pápa, aki nem akart pápa lenni, de aki végül nemcsak a katolikusok, de minden jóakaratú ember nagyrabecsülését kivívta. Aki értette, micsoda felelősséget visel az ember a teremtett világért. Aki soha nem hagyta, hogy a világ különbséget tegyen ember és ember közé.

„Az örök krisztusi tanítást követve tökéletes ellentéte volt a ma eluralkodó erőszakos korszellemnek. Ő volt a világ legprogresszívebb vezetője, mert tudta, hogy meg kell változtatni az egyházát, és mindannyiunknak meg kell változtatnunk az életünket, ha vissza akarunk térni önmagunkhoz. A sors különösen nagy ajándéka, hogy családommal együtt személyesen is találkozhattam vele. Senki nem beszélt olyan szépen és értően Budapestről, mint ő. Talán nem véletlen, hogy a Teremtő éppen húsvétkor ragadta el tőlünk. Akkor ment el, amikor a legnagyobb szükség lenne rá.”