Richard Milne, a Financial Times skandináv- és balti országok szakértője azonban elemzést tett közzé arról a brit gazdasági lapban, hogy a váratlanul száraz időjárás miatt Norvégiában is elkezdtek megmutatkozni az energiaválság jelei.

Milne az elemzés elején megjegyzi, hogy Norvégia több szempontból is szerencsés országnak tekinthető, ugyanis a jelentős gáz- és olajtartalékát európai országoknak tudja értékesíteni, míg a számtalan folyónak és gátnak köszönhetően a saját áramigényének 90 százalékát vízerőművekből tudja fedezni. Soron kívül Kizuhant az ötödik emeletről egy kisgyermek Csepelen

A szakértő újságíró szerint azonban jól mutatja az európai energiaválság mélységét, hogy energiahatalomként még Norvégia is azzal találja szemben magát, hogy nincs elegendő áram, amely mind a bel-, mind a külpolitikájukat érinti.

Norvégiában ugyanis – több más európai országhoz, például Magyarországhoz hasonlóan – rég látott szárazság tombol, amely különösen télen és tavasszal volt szembetűnő. Ez viszont ahhoz is vezetett, hogy a dél-norvégiai víztározók történelmi alacsony szinten vannak idén, így a kormánynak mérsékelnie kellett az energiaexportokat, amíg meg nem oldják ezt a gondot.

Ez olyan országoknak, mint Németország, Hollandia és az Egyesült Királyság, komoly problémát jelenthet, ugyanis az áramuk jelentős részét különböző vezetékeken keresztül Norvégiából szerezték, már azelőtt is, hogy Oroszország bizonytalanságba sodorta a kontinenst a háború óta.

A norvég energiaproblémát jól mutatja, hogy mekkora árkülönbségek vannak az ország vízi áramtermelésének felét kitevő északi és középső része, valamint az exportkábelektől hemzsegő déli rész között.

Az északi árampiac számai alapján ugyanis Milne kiemelte, hogy míg Norvégia három déli területén 263 és 327 euró közötti összeget kellett Mwh-nként fizetni, addig az ország északi és középső részén alig több mint 1 eurót – ami finoman szólva is gigantikus különbség.

Erre az elképesztő árkülönbségre pedig a piac is reagált: a Kryptovault, Norvégia egyik legnagyobb bitcoin-bányásza megkezdte áthelyezni tevékenységét az északi-sarkkör környékére délről, hogy jelentősen csökkentsék az áramszámlájukat.

Milne megjegyzi, hogy a 160-szoros (!) árkülönbség elsősorban abból adódik, hogy nem megfelelő az észak-dél összeköttetés az áramszállítás tekintetében. Nagyon hasonló a helyzet egyébként a szomszédos Svédországban is, de nem annyira abszurd módon, mint Norvégiában.

A szakértő például kiemeli a norvég köztévé egyik nyári adását, ahol néhány óra különbséggel hangzottak el radikálisan különböző tapasztalatok: egy északi közmű cég arra panaszkodott, hogy annyira alacsonyak az árak, hogy nem tudnak kapacitásbővítésbe fektetni; majd egy déli ipari vállalat arra panaszkodott, hogy annyira drága az áram, hogy nem tudnak már megfelelően termelni.

Ez a különbség pedig már akkora problémákat okoz, hogy a norvég kormánynak is első számú prioritásává vált, olyannyira, hogy már arra figyelmeztettek, hogy nem zárható ki télen az áram állami szintű egyenlő szétosztása, még ha most úgy is gondolják, hogy ez nem fog megtörténni.

A balközép kormány ezért egyfajta kötéltáncot kényszerül járni: Brüsszel számára úgy prezentálta magát évekig, mint a legmegbízhatóbb energetikai partner, amely annyi gázt és olajat értékesít korrekt áron az EU-nak, amennyit csak tud, miközben lehetetlenné vált kimagyarázni azt, hogy miért árulják ilyen elképesztően magas áron a kész áramot – úgy, hogy Norvégia egyes részein is ezt megsínylik a lakosok.

Sylvi Listhaug, a jobboldali populista Haladás Párt vezetője felszólította a norvég kormány, hogy építsenek gázzal működő erőműveket és kijelentette, hogy „vérlázító” lenne, amennyiben mesterségesen bele kellene nyúlni az ország áramelosztásába úgy, hogy energiahatalom.

A kormány egyelőre óvatosan válaszol, az állam minden bizonnyal fog segíteni egy bizonyos árszint után a lakosoknak az áramszámla kifizetésében. Ami viszont nagyobb probléma, hogy a jelenlegi helyzet nem vett jó fényt a Norvégia által is álmodott zöld átállásra.

Norvégia ugyanis világéllovas a zöld átállás terén, az új autók 80 százaléka például már elektromos autó, miközben nagyobb befektetéseket folytatnak a zöld akkumulátorok, a zöld szállítmányozás és a hidrogén, mint energiahordozó területére.

Hogy ezt mind hogyan oldják meg úgy, hogy közben Európa felé is folytatják az energiaexportot, az már egy jobb kérdés. A kormány most azon dolgozik, hogy olyan mechanizmusokat teremtsen, amely részlegesen leállítja az exportokat arra az esetre, ha nagyon alacsony a víztározók szintje.

Milne zárszóként megjegyzi: ezek egy főként szerencsés ország problémái, de egy egyértelmű figyelmeztetőjel, hogy mennyire kemény lehet tél Európában, ha már Norvégiában is aggódnak.