Nő a feszültség a kurdok között, teljes háborútól tartanak Irakban

Egyre inkább fokozódik az aggodalom a Közel-Keleten, hogy totális háború robbanhat ki a Törökország által betiltott Kurd Munkáspárt (PKK) és a Kurdisztáni Regionális Kormány (KRG) között az Irak északi részén található autonóm régióban.

Folyamatosan növekszik a hadi feszültség az Irak-Törökország határnál, a két ország prominens kurdjai ugyanis egyre inkább kezdenek ellenségessé válni egymással, holott a kurd civilek masszívan elutasítják az egymással való háborúzást – számolt be róla az Al Jazeera. Soron kívül Ez történik, ha gyakran fogyasztunk tojást

A feszültség akkor állt növekedő pályára, amikor a regionális kormány vezető Kurd Demokrata Párt (KDP) azzal vádolta meg a Kurd Munkáspártot (PKK), hogy október 8-án merényletet követtek el Gházi Szalih ellen, aki a Duhok tartománybeli Sarzer határnál dolgozott határvédőként, a PKK viszont letagadta a vádakat.

Október 29-én jött a problémák következő fejezete, ugyanis a PKK büszkén vállalta, hogy „sikeresen szabotálták” a regionális kormány fennhatóság alá tartozó, Törökországba vezető egyik csővezetéket, amellyel így rendkívül nagy zavart okozták a KRG olajexportjában. A KRG elítélte a csővezeték elleni támadást, és visszautasította a Kurdisztán stabilitása ellen végzett akciókat

A PKK becslései szerint nagyjából 5000 harcosuk állomásozhat jelenleg iraki Kurdisztán hegyvidékeiben, ám a Kurd Munkáspártnak nincs túl jó megítélése a nemzetközi szintéren: többek között az Egyesült Államok, az Európai Unió és Törökország is terrorszervezetté nyilvánította őket, utóbbival gyakran fegyveres konfliktusba is keveredetek, amely több tízezer ember halálához vezetett.

Maszud Bárzáni, a KDP elnöke azzal vádolta ezt követően a PKK-t, hogy beszivárogtak különböző kurd falukba, és az egyikben ráadásul pokolgépes merényletet követtek el, mely egy ember halálát eredményezte. Bárzáni ezen felül azzal is vádolta a PKK-t, hogy különböző falukat támadnak meg és vonnak irányításuk alá, és elveszik a szuverenitásukat, többek között különadókkal.

Bárzáni határozottan elutasította, hogy „Kurd és Kurd fegyvert ragadjon egymás ellen”, de azt kiemelte, hogy ettől függetlenül nem lehet a helyi hatóságok autoritását megdönteni az egyes régiókban, és „illegális fegyveresek” akaratát rákényszeríteni a kurdokra. Kiemelt még egy korábbi esetet is, hogy az Iszlám Állam terrorszervezet elleni harc során a PKK a határ egyes szakaszain lerohant néhány KRG fennhatósága alá tartozó falut, amíg a katonaság a terroristák ellen harcolt.

A PKK és a KRG közötti harc egyéként nem lenne példátlan, a kilencvenes évek elején már történtek összecsapások a két fél között, főként területi harc formájában, amely több száz civil és katona halálával járt. A legtöbben most attól félnek, hogy a feszültségek ismét olyan szintre éleződnek Irak északi részén, hogy megint kitörhet a háború a határon.

Mind Irak, mind Törökország központi kormánya elakarja ezt kerülni, mint ahogyan a nyugati világ jelentős része is, de ami még fontosabb, hogy a kurd emberek sem akarják a harcokat, nem akarnak háborúzni egymás ellen. Többen arra szólították fel Irakot és a nemzetközi közösséget, hogy próbálják meg elérni a feszültséget csillapítását, és a „csatabárdok elásását”.