Volt NATO-főtitkár: Franciaország és Németország a gyenge láncszemek

Fotó: EPA/Clemens Bilan
not image

Nagy Noel

2022. június 11. - 22:05

Komoly kritikával illette a korábbi NATO-főtitkár Berlin és Párizs válaszát az Oroszország által indított invázióra.

Anders Fogh Rasmussen kijelentette, hogy az Ukrajna ellen indított orosz invázió „szomorú hátteret” teremtett arra, hogy az emberek rájöjjenek, a szabadságért és a demokráciáért harcolni kell és nem lehet ezt készpénznek venni:

„Láthatóak a hozzáállásbeli változások Európában, kezdve a drasztikus német politikai váltással, egészen addig, hogy Finnország és Svédország jelentkezett a NATO-ba. Ideje megfordítani a folyamatokat, 16 egymást követő évig folyamatosan romlott a globális demokrácia és szabadság helyzete, eljött az idő, hogy megerősítsük a demokrácia hangját”

Az elmúlt idők során azonban a nagy európai egységben némi törés alakult ki, amely főként abban nyilvánult meg, hogy Volodimir Zelenszkij komoly szóváltásba keveredett a francia és német vezetőkkel.

Emmanuel Macronnal azt követően, hogy a francia elnök kijelentette, nem szabad megalázni Vlagyimir Putyint és Oroszországot, Olaf Scholzcal meg azért, mert a német kancellár állítása szerint Berlin a fő katonai támogató, noha blokkolta nehézfegyverek szállítását – idézte fel a Newsweek.

Jelentkezz, és légy Te is a Liner.hu csapatának tagja

Rasmussen arra figyelmeztetett, hogy az invázióra adott egyesült Európai Unió-NATO válasz tekintetében úgy tűnhet, hogy Franciaország és Németország a gyenge láncszem, amiért békülékeny álláspontot képviselnek:

„Számos országban az Európai Unió német és francia vezetését nem fogják elfogadni, mert nem értenek egyet az Oroszország felé tanúsított puha hozzáállásban. Mit kellene tehát Franciaországnak és Németországnak tennie? A küldetésünk az, hogy segítsünk az ukránoknak megnyerni ezt a háborút”

Nem engedhetjük meg, hogy Putyin nyerje a háborút. Minden fegyvert, nehézfegyvert, nagy kaliberű fegyvert oda kell adnunk, ami az ukránoknak kell. Továbbá el kell vágnunk Putyin háborús gépezetének finanszírozását, így nemcsak olajembargóra, de gázembargóra is szükség van. Ha Franciaország és Németország ennek az élére állt volna, sokkal nagyobb hitelességük lenne”.

Rasmussen szerint a francia, német, valamint más NATO-s és uniós vezetőknek nem szabad ismét belegázolniuk egy befagyott konfliktusba Ukrajna esetében, ahogyan azt tették, amikor Oroszország annektálta a Krím-félszigetet, valamin egy szakadárháborút idézett elő Donbasszban:

„Számos ország engedi, hogy a gazdasági érdekei beárnyékolják az elveiket és értékeiket. Reméljük, tanulni fogunk a múlt hibáiból. Ez Putyin céljait szolgálja, hogy legyen egy fortyogó konfliktus, mert tudja, hogy ez eltántoríthatja Ukrajnát attól, hogy az EU-hoz és a NATO-hoz csatlakozzon”

Rasmussen azzal zárta, hogy rá kellene jönni, egészen addig, ameddig orosz csapatok vannak Ukrajna területén, háborús helyzet van, mert az ukránok nem fogják letenni a fegyvert – ellenállási mozgalmak és gerillaharcok lesznek, instabilitás lesz, ami meggátolja, hogy újjáépítsék Ukrajnát.