Nagyon szép szavakkal emlékezett az elhunyt Törőcsik Marira Zsótér Sándor rendező

Szeged, 2020. július 24. Zsótér Sándor Akárki szerepében az Akárki című moralitásjáték próbáján a Szegedi Szabadtéri Játékok Dóm téri színpadán 2020. július 23-án este. A 15. században íródott darabot július 24-én mutatják be Bodolay Géza rendezésében a fesztivál nyitóelőadásaként. MTI/Rosta Tibor
not image

Takács Petra

2021.április.17 - 05:26

Zsótér Sándor rendező nagyon szép szavakkal emlékezett az elhunyt Törőcsik Mari színésznőre.

Törőcsik Mari “kitüntetett azzal, hogy dolgozott velem” – mondta Zsótér Sándor rendező a pénteken elhunyt színésznőre emlékezve.

Első közös munkájuk Maár Gyula Töredék című filmje volt, amelyben mindketten szerepeltek. “Lakásukon olvastuk a forgatókönyvet. És szóba állt velem. És beszélgetett később a Nemzetiben. Így képtelen bátorsággal elhívtam a Maladype együttes lakásszínházába játszani Figaro mamáját” – idézte fel a rendező.

Arról szólva, hogy hogyan próbált Törőcsik Mari elmondta: “az idegrendszere feltépte a szobát. A partnert. Hozzászólhatatlan volt egy darabig. Provokálta az instrukciót. Én leginkább dadogtam. Amilyen minitornádó-szerűen dolgozott, úgy hagyta abba. De minden nyom felismerhető volt, ahogy Handke írja, azoknak, akik tudják. Azoknak akik figyeltek”.

Mint mondta, munkáját a kommersz megoldások, az általános színészet teljes hiánya, tűpontos megfigyelések jellemezték. Törőcsik Mari nem akart szórakoztatni. Mint a legnagyobbak, szórakoztatta magát. De véresen próbált – fogalmazott a rendező, hozzátéve: “nem tűrte, ha a partner nem fürdik meg ezekben a +mini homokviharokban+. Gyengéden segített. Önalábecsüléssel, ami természetesen nagyvonalúságának bizonyítéka”.

A rendező arra a kérdésre, hogy melyik az a pillanat, ami mindig eszébe fog jutni Törőcsik Mariról, elmondta: Brecht Galileijének – amiben az idős Galileit játszotta – a végén a Töredék című film utolsó hosszú snittjét vetítették rá. “Ahogy a ködbe lépdel, hosszan, hosszan, miután rágyújt. Julius Fucik zenéje szól. Ez jut eszembe. Meg Déryné a ködben. És ahogy Majornak Júliát mondja. Nincs kitüntetett pillanat, mert ő kitüntetett azzal, hogy dolgozott velem. Kitüntetés” – zárta visszaemlékezését a művész.

Forrás. MTI