Egy amatőr csillagász műholdképeken azonosított egy 25 kilométeres, 390 millió éves becsapódási krátert Quebecben.
Egy táborhely után kutató amatőr csillagász véletlenül egy korábban ismeretlen, hatalmas ősi becsapódási kráterre bukkant Kanada keleti részén. Joël Lapointe 2024-ben a quebeci Côte-Nord régióba tervezett utazást, amikor a műholdképeket böngészve felfigyelt a Marsal-tó közelében található kerek mélyedésre.
A felvetéssel európai és észak-amerikai szakértőket keresett meg, meglátása pedig hamarosan a kutatók érdeklődését is felkeltette. Francia geológusok a Meteoritical Society konferenciáján azonosították a környéket egy lehetséges becsapódási struktúra középpontjaként, amire Gordon Osinski bolygókutató geológus is felfigyelt.
A szakember eleinte szkeptikusan kezelte a lehetőséget, a felvetés azonban elég izgalmasnak bizonyult ahhosz, hogy 2025 októberében expedíciót szervezzen a távoli helyszínre. A terepi munka kifejezetten nehéz körülmények között zajlott, a kutatócsoportot szállító hidroplán nem tudott kikötni a parton, így a tudósoknak 50 métert kellett a vízben gázolniuk a felszereléssel.
Maga a helyszín
A helyszínt mocsaras, sziklás domborzat és sűrű növényzet jellemezte. A korábbi geológiai mérések vulkáni eredetűnek tartották a területet, a mérések második napján azonban döntő bizonyítékot találtak a geológusok. A kőzetkibukkanásokban megjelenő sokk-kúpok jelenléte kétséget kizáróan igazolta a becsapódási eredetet, amiről a ScienceDaily beszámolója szerint mostanra sikerült meggyőződni. Ezek a különleges alakzatok kizárólag a becsapódások során keletkező extrém nyomás hatására jönnek létre.
NE HAGYD KI
Kövess minket a Google-ben
Legyen a Liner a követett forrásod
Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.
„Ez az egyetlen olyan félreérthetetlen bizonyítéka a becsapódási eseménynek, amely a terepen szabad szemmel is megfigyelhető” – nyilatkozta Gordon Osinski.
25 kilométer átmérőjű kráter
A körülbelül 25 kilométer átmérőjű krátert kialakító objektum hatalmas pusztítást végzett a bolygón. A szakértő rámutatott, hogy egy hasonló erejű becsapódás a mai korban nagyvárosokat törölne el, és globális éghajlati következményekkel járna.
A minták elemzése alapján a becsapódás hozzávetőlegesen 390 millió évvel ezelőtt történt. Az Innu Council of Ekuanitshit tanáccsal folytatott egyeztetések után a kutatók Uhackatik néven hivatkoznak a helyszínre, amely a legnagyobb felfedezett kráter a grönlandi Hiawatha-struktúra 2018-as azonosítása óta.
Osinski a NASA Artemis-programjának geológiai csapatát erősíti, a nehéz megközelíthetőség miatt azonban nem valószínű, hogy az Uhackatik az űrhajósok kiképzőhelyévé válik. Erre a célra a Labradorban található, könnyebben elérhető Kameshtashtan-krátert használják.
Az amatőr csillagász számára felejthetetlen élményt jelentett, hogy észrevételével hozzájárult a tudományos felfedezéshez. „Mindenkit arra biztatok, hogy ne hagyja figyelmen kívül a megérzéseit vagy egy megfigyelést, még akkor sem, ha az nem a saját szakterületéhez tartozik” – mondta a CityNews-nak adott nyilatkozatában Joël Lapointe.
A civil tudomány iránt érdeklődők számára a NASA több hasonló programot is kínál, ahol önkéntesek segíthetnek az aszteroidák, üstökösök vagy éppen a holdi becsapódások felkutatásában.