A klasszikus krimik és a sötét, pszichológiai thrillerek világának találkozásából született meg a Netflix Minden történetnek két oldala van című sorozata. Az Alice Feeney regényéből készült adaptáció egyszerre idézi meg az HBO Sharp Objects című minisorozatának nyomasztó atmoszféráját, miközben Agatha Christie műveinek csavaros, bosszúközpontú szerkezetét is hasznosítja.

A történet középpontjában a Tessa Thompson által alakított újságíró, Anna áll, aki visszatér szülővárosába, egy georgiai kistelepülésre. A helyszínen brutalitással elkövetett gyilkosságok sora történik, az áldozatok pedig mind a főhős gyerekkori barátai közül kerülnek ki. Az ügyben nyomozó Jack Harper detektív, akit Jon Bernthal formál meg, hamarosan gyanúsítottként tekint Annára, amit tovább bonyolít a kettejük közötti zűrzavaros múlt.

A fülledt déli környezet, a párhuzamos idősíkok, a nyomozó és a riporter közötti feszült viszony, valamint a végső fordulat egyértelműen az HBO 2018-as sikerét juttathatja a nézők eszébe. A ScreenRant szerint ugyanakkor a cselekmény gyökerei mélyebben kapcsolódnak a krimi királynőjének tartott Christie világához, mint az elsőre látszik.

Bár Agatha Christie nevéről sokaknak a könnyedebb Poirot- és Miss Marple-történetek jutnak eszükbe, a sorozat a szerző sötétebb munkáiból, például a Tíz kicsi négerből merít ihletet. A Minden történetnek két oldala van nem csupán a rejtélyes halálesetek sorozatával építkezik, hanem a Gyilkosság az Orient expresszen című klasszikushoz hasonlóan komoly erkölcsi kérdéseket is felvet.

G

Kövess minket a Google-ben

Legyen a Liner a követett forrásod

Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.

Beállítom

A tévéadaptáció az eredeti brit helyszínt az Egyesült Államok déli részére helyezte át, ami felerősítette a fülledt és nyomasztó hangulatot. Az ellenszenves karakterek sora és a háttértörténet kibontakozása végül arra kényszeríti a nézőt, hogy szembesüljön a bűntudat, a büntetés és az igazságszolgáltatás nehéz dilemmáival.