A korosodással a test az egyensúlyt helyezi előtérbe a hatékonysággal szemben, ami lassabb és fárasztóbb járást eredményez.
Az életkor előrehaladtával a járás azért válik lassabbá és fárasztóbbá, mert a szervezet a mozgás hatékonyságát a stabilitásra cseréli fel. Az ausztrál Flinders Egyetem és a Canberrai Egyetem kutatói kimutatták, hogy az idősödő idegrendszer a biztonságot helyezi előtérbe, ami ugyan segít megelőzni az eleséseket, ám jóval nagyobb izommunkát igényel.
A vizsgálat során 107 egészséges, 26 és 86 év közötti felnőtt mozgásadatait elemzték a szakemberek. Kiderült, hogy a boka és a környező izmok működésében az életkor előrehaladtával apró, mégis meghatározó eltérések alakulnak ki, amint azt a ScienceDaily cikke megírta.
Az idősebb résztvevőknél megfigyelték, hogy a lépések során a boka körüli ellentétes izmok egyszerre feszülnek be. Ez az úgynevezett ko-kontrakció merevebbé teszi az ízületet, ami növeli az egyensúlyt a talajjal való érintkezéskor, ám jelentősen csökkenti az előrehaladáshoz szükséges energiát.
„Ahogy öregszünk, a testünk a hatékonyság helyett a stabilitást részesíti előnyben. Ez segít abban, hogy talpon maradjunk, ugyanakkor a járást sokkal megterhelőbbé teszi” – nyilatkozta Dr. Cody Lindsay, a kutatás vezetője. A szakértő rámutatott arra is, hogy az ízület megmerevítése biztonságosabbá teszi a lépteket, de az izmok így kevesebb előremutató erőt termelnek, miközben keményebben dolgoznak.
NE HAGYD KI
Kövess minket a Google-ben
Legyen a Liner a követett forrásod
Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.
Az idősebb felnőttek lépéshossza
Ennek következtében az idősebb felnőttek lépéshossza lerövidül, haladási sebességük lelassul, és az izomzatuk is gyorsabban elfárad. Maarten Immink társszerző kifejtette, hogy ez az átállás a teljes mozgásszabályozás megváltozását jelzi.
„Az idegrendszer a biztonságot helyezi előtérbe, és a teljesítmény rovására részesíti előnyben a stabilitást. Ezek a változások növelhetik a fáradtságot, nehezebbé tehetik a hosszabb távú gyaloglást, valamint rontják a botlásokból való korrigálás képességét, ami az időskori elesések egyik fő tényezője” – mondta Maarten Immink.
A kutatók szerint a mozgásképesség megőrzéséhez nem csupán az izomerő növelésére van szükség, hanem a koordináció és az egyensúly fejlesztésére is. A célzott gyakorlatok, mint például a tai chi vagy az alsólábszár-erősítés, segíthetnek abban, hogy az érintettek hosszabb ideig megőrizzék önállóságukat és magabiztosságukat a mindennapi járás során.
„A fizikai aktivitás megőrzése az egyik legfontosabb lépés, és a rendszeresen végzett, apró gyakorlatok segíthetnek abban, hogy az emberek hosszabb ideig maradjanak mozgékonyak és függetlenek” – tette hozzá Lindsay.