Mi is az a lélegeztetőgép, és miért van most belőle mindenhol hiány?

not image

Kulcsár Péter

2020. április 1. - 20:55

Mindannyian hallottuk a híreket, miszerint a kórházak jelenleg óriási hiányt szenvednek védőfelszerelésekben és életmentő készülékekben, főleg olyan országokban, ahol tombol a koronavírus-járvány, és nem győzik ellátni a betegeket. De mi is pontosan a lélegeztetőgép, és mennyire kell hozzá betegnek lennünk, hogy egyáltalán szükség legyen a használatára?

A fertőzés komoly komplikációja a tüdőt érinti. A gyulladás mindkét lebenyen kialakulhat, a páciens pedig egyszerűen azt érezheti, hogy nem kap levegőt. Ezért az egyik legfontosabb ilyenkor a lélegeztetőgép használata, ami megfelelő oxigént juttat a szervezetbe, ezzel pedig lényegesen enyhíti a fennálló tüneteket.

Az egészséges ember meghatározott, normális ütemben lélegzi be az oxigént, majd kifelé a szén-dioxidot. Ennek hatására zökkenőmentesen működhet a szervezet. Olyan betegek azonban, akik elkapták a fertőzést, nem tudnak kellő mennyiségű oxigénhez jutni. A tüdejük akkora mértékben károsodott, hogy képtelenek ellátni a szervezetet megfelelő oxigénnel.

A lélegeztetőgép pont ebben segít. A készülék nyomást fejt ki a tüdőre, egy cső segítségével oxigént juttat bele, majd a szerv által előállított szén-dioxidot elvezeti.

Légzés során a rekeszizom a többi izommal egyetemben összehúzódik, a mellkas kitágul és a negatív nyomóerők hatására oxigéndús levegő áramlik be a tüdőkbe. Amikor ezek az izmok elernyednek, akkor történik a szén-dioxid kilégzése. Ha a szervezet képtelen negatív nyomóerők létrehozására, akkor jöhet segítségül a lélegeztetőgép, ami pozitív nyomást képes kifejteni – egyszerűen levegőt pumpál a tüdőbe.

Ezek az eszközök hatalmas, bonyolult szerkezetek. Egy központi oxigénellátó-egységhez vannak kötve, ezeket pedig általában az intenzív osztályokon szokták alkalmazni. A lélegeztetőgépen található egy kijelző, amely segítségével egyrészt nyomon követhetőek a beteg létfontosságú adatai, másrészt pedig a beteg állapotának függvényében szabályozhatóak a légzési beállítások.

A gépházon belül egy óriási légzsák található, amelyhez több vezeték is hozzá van kötve. Ezek a csövek szállítják az oxigént közvetlenül a tüdőbe.

Fotó: Neil Hall/EPA

Mielőtt azonban a levegő a páciens szervezetébe jutna, egy párásító szerkezetbe kerül, ahol felmelegítik és nedvesítik azt. Innen végül egy csövön keresztül egyenesen a tüdőbe kerül a nélkülözhetetlen oxigén, a szén-dioxidot pedig a gép eltávolítja.

Azok a betegek, akik lélegeztetőgépre szorulnak, általában már intubálva voltak. Az intubáció során egy ún. endotracheális tubust nyomnak le a szájon és a gégén keresztül a tüdőig, amelynek köszönhetően megnyílnak a légutak. Ha megtörtént a cső felhelyezése, a végére egy ballont erősítenek, ami megakadályozza, hogy levegő adagolása közben egyéb gázok vagy folyadékok visszakerüljenek a légzőszervbe.

Az intubált pácienseket a művi lélegeztetés során nagyon gyakran altatják. Ezt azért teszik, mert a torokban lévő cső miatt az ember úgy érezheti, hogy fuldoklik vagy valaki fojtogatja, ezért pedig fontos, hogy ne legyen tudatánál a kezelés alatt.

Az oxigénmaszk egy jóval kellemesebb változata a lélegeztetésnek, azonban ha valaki koronavírusos és a betegség előrehaladottabb stádiumában jár, akkor már muszáj lélegeztetőgépet használni.

A COVID-19 az egész légzőrendszert támadja, így az olyan emberek, akiknek már meglévő tüdő-, gége-, vagy légcső-betegségei vannak, vagy dohányoznak, azokra sokkal nagyobb kockázatot jelent a vírus kortól függetlenül.

Normális esetben sosincs hiány lélegeztetőgépekből, ugyanis akinek szüksége van rá, az vagy az intenzív osztályon fekszik, vagy pedig éppen operálják. Utóbbi legfeljebb pár óráig tart, utána a soron következő beteg kapja meg a gépet.

Koronavírus esetében a komolyabb tünetek kialakulása után viszont a mesterséges lélegeztetésre napokig vagy hetekig is szükség lehet, így a készülékek csak nagyon lassú ütemben szabadulnak fel.

“Azért van ekkora hiány, mert túl sok beteg ember van, akiket hosszú ideig kell lélegeztetőgépeken tartanunk.”

magyarázta Dr. Brian Redmond amerikai aneszteziológus.

Ezek a fontos eszközök óriási szaktudást és karbantartást igényelnek, ami felelősségteljes feladat. Állandóan ellenőrizni kell betegenként többek között a nyomás mértékét és mennyiségét, az oxigén százalékos arányát, valamint a lélegeztetés sebességét. Ahhoz, hogy minden flottul működjön, a már így is túlterhelt orvosok és nővérek gondos odafigyelésére van szükség.

Még jobban megnehezíti az ápolók dolgát, hogy minden egyes apró beállítást csak védőfelszerelésben tehetnek meg, nem mehetnek oda egyszerűen a gépekhez finomhangolni azokat. Ha elhagynák a kötelező maszkokat, szemüvegeket, kesztyűket és köpenyeket, akkor könnyű prédái lehetnének a koronavírusnak.

Láthatjuk, hogy a lélegeztetőgép egy nélkülözhetetlen eszköz a COVID-19 ellen folytatott harcban. Nem csoda, hogy a világ nagyobb vállalatai már átálltak a gyártásukra. Akinek van hozzá kapacitása és megfelelő tudása, az képes lehet a lélegeztetőgépekhez szükséges alkatrészek előállítására, amikkel aztán emberi életeket menthetnek.