Egy friss kutatás szerint a Csendes-óceán fölött mesterségesen világosabbá tett felhők képesek lehetnek tompítani az El Nino legkárosabb következményeit, ha a beavatkozást a megfelelő időzítéssel hajtják végre. A Science Advances folyóiratban július 8-án megjelent tanulmány számítógépes modellek segítségével vizsgálta, miként lehetne beavatkozni a felmelegedési folyamatba már annak kialakulásakor.

Az úgynevezett „szuper” El Nino ciklus világszerte hőhullámokat, áradásokat és aszályokat idézhet elő, amelyeket az emberi tevékenység okozta hosszú távú klímaváltozás tovább erősít. A kutatók azt a lehetőséget vizsgálták, meg lehetne-e szakítani a Csendes-óceán keleti térségében zajló felmelegedést, mielőtt az globális időjárási zavarokat okozna.

A javasolt módszer a tengeri felhők fényesítésén alapul. A koncepció szerint speciális fúvókákkal felszerelt hajók tengervizet permeteznének az alsó légkörbe, ahol a sórészecskék világosabbá tennék a felhőket, így azok több napfényt vernének vissza az űrbe. Hasonló jelenséget figyeltek meg a 2019–2020-as ausztrál bozóttüzek idején, amikor a füst részecskéi fényesebbé tették a felhőket, ami hozzájárult egy több éven át tartó La Nina kialakulásához.

Célzott, rövidebb idejű beavatkozások

Jessica Wan, a Chicagói Egyetem posztdoktori kutatója szerint a célzott, rövidebb idejű beavatkozások új irányt jelentenek a geoengineering területén. „Az ilyen rövid időtávú beavatkozások nagyon erős eszközzé tehetik a geoengineeringet a klímaváltozás elleni válaszlépések között” – fogalmazott az AFP-nek.

G

Kövess minket a Google-ben

Legyen a Liner a követett forrásod

Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.

Beállítom

A Straits Times szerint a kutatócsoport előrejelző modellekkel elemezte, milyen hatása lett volna egy nagyméretű, egyenlítői csendes-óceáni terület fölött végrehajtott mesterséges felhőfényesítésnek az 1997–1998-as, illetve a 2015–2016-os El Nino idején. A szimulációk szerint a beavatkozás akkor a leghatékonyabb, ha már júniusban elkezdik, és a következő év februárjáig folytatják.

Wan szerint nem önmagában az óceán felszíni hőmérséklete a döntő, hanem az, hogy mindez miként hat a szárazföldi régiókra. „Az embereket nem az érdekli, hogy egy dobozban a Csendes-óceán fölött milyen a hőmérséklet, hanem az, hogyan jelennek meg a hatások a szárazföldön” – mondta.

Nem olyan egyszerű a helyzet

Az El Nino a Csendes-óceán keleti trópusi térségének felmelegedéséhez kapcsolódik, és világszerte jelentős következményekkel jár. Ausztráliában szárazabb időszakokat és aszályt hozhat, Kelet-Afrikában csapadékosabb teleket eredményezhet, globálisan pedig emeli az átlaghőmérsékletet. Az extrém időjárási események emberéleteket követeltek, és ezermilliárd dolláros gazdasági károkat okoztak.

A modellek alapján a mesterséges felhőfényesítés a hőmérsékleti és csapadékhatások nagy részét visszafordította volna. Azok a térségek, amelyek az El Nino alatt melegebbé váltak, hűvösebbek lettek, a csapadékosabb régiók szárazabbá váltak, és fordítva.

A technológia azonban jelenleg nem áll készen a gyakorlati alkalmazásra. Bár több kutatócsoport fejleszt olyan fúvókákat, amelyek tengeri sót juttatnának a légkörbe, ezek egyelőre nem képesek elegendő mennyiséget kibocsátani. A számítások szerint még egy tökéletesített eszköz esetén is mintegy 2400 hajóra lenne szükség a kívánt hatás eléréséhez.

Nem minden régió járna jól

A mérnöki kihívások mellett kockázatok is felmerülnek. Nem minden régió járna jól az El Nino visszaszorításával, a modellek pedig nem várt következményeket is jeleztek, például Európa és Ázsia egyes részein melegedést. „A másik probléma az, hogy nem vizsgáltuk a hosszú távú hatásokat” – mondta Wan arra utalva, hogy nem ismert, mi történne, ha ismételten alkalmaznák a tengeri felhőfényesítést az El Nino elnyomására.

A geoengineering számos kritikát kap, mivel egyesek szerint erkölcsi kockázatot jelent, ha a kibocsátók úgy érzik, mesterséges hűtéssel ellensúlyozhatják a felmelegedést. Wan szerint azonban a jelenlegi helyzetben felelőtlenség lenne nem vizsgálni ezt a lehetőséget.

„Túl vagyunk azon a ponton, hogy ma egyszerűen leállítjuk a kibocsátásokat, és minden rendben lesz. A felmelegedés már be van zárva a rendszerbe, ezért én úgy tekintek a geoengineeringre, hogy miként csökkenthetjük a legsúlyosabb hatásokat, miközben egy hosszú távú megoldáson dolgozunk. Felelőtlenség lenne nem kutatni ezt a lehetőséget a jelenlegi helyzetben” – fogalmazott.