A második világháború ikonikus M4 Sherman harckocsijának egyik változatát nem hagyományos tankmotor, hanem öt összeépített Chrysler autómotor hajtotta. Az M4A4 jelzésű modell közel 28 centiméterrel hosszabb törzset kapott, hogy elférjen benne az egyedi, 30 hengeres erőforrás.

A Sherman a nyugati, az észak-afrikai és a csendes-óceáni hadszíntéren is az amerikai és szövetséges páncélos erők gerincét adta. Több változat készült belőle, azonban a hét fő törzsváltozat közül az M4A4 különleges műszaki megoldása miatt emelkedett ki.

Az Egyesült Államok 1941 utáni haditermelési felfutása gyorsan szembesült azzal a problémával, hogy nem áll rendelkezésre elegendő tankmotor. A csillagmotorok elsőbbséget élveztek a repülőgépgyártásban, a többi megfelelő erőforrásért pedig komoly verseny folyt. A Chrysler ezért nem teljesen új motort tervezett, hanem öt darab, egyenként 251 köbhüvelykes, soros hathengeres autómotort épített össze közös főtengely és központi sebességváltó köré.

Közel 2 tonnát nyomott

Az A57 Multibank névre keresztelt konstrukció közel két tonnát nyomott, 30 hengerrel működött, teljesítménye pedig elérte a 370 lóerőt. A szokatlan felépítéshez öt karburátor, öt gyújtáselosztó és harminc gyújtógyertya tartozott, ami az egyik legkülönlegesebb sorozatgyártású harckocsi-motorrá tette.

G

Kövess minket a Google-ben

Legyen a Liner a követett forrásod

Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.

Beállítom

A hosszabb motor miatt a harckocsi törzsét is meg kellett nyújtani, emiatt nagyobb lett a távolság a futómű forgózsámolyai között, ami jellegzetes megjelenést adott az M4A4-nek. A módosítások ellenére megőrizte a Sherman-sorozat fő erényeit, vagyis a megbízható működést, a viszonylag egyszerű gyárthatóságot, valamint a mozgékonyság, tűzerő és védelem kiegyensúlyozott arányát.

Az amerikai hadvezetés tudatosan többféle motorral gyártotta a Shermant, hogy elkerülje a termelési szűk keresztmetszeteket. A változatok között szerepelt a Continental R975 csillagmotor, a Ford GAA V8-as, a General Motors ikerdízele és a Chrysler Multibank is – jelenti a SlashGear.

A bonyolult motor

Az M4A4-et ugyan az Egyesült Államokban gyártották, az amerikai hadsereg mégis inkább a Ford V8-as motorral szerelt M4A3-at részesítette előnyben. A 7499 legyártott M4A4-ből 7443 darabot a kölcsönbérleti program keretében szövetséges országok kaptak meg, elsősorban Nagy-Britannia, ahol Sherman V néven rendszeresítették. Ezek a harckocsik Olaszországban és Északnyugat-Európában is harcoltak, többek között a normandiai hadjárat során amerikai egységekkel együtt.

A bonyolult motor kezdetben megbízhatósági gondokat okozott, főként a hűtés, a dugattyúgyűrűk és a kipufogószelepek terén. A folyamatos fejlesztések azonban javították a konstrukciót, így 1944-re az A57 sikeresen teljesítette az amerikai hadsereg 400 órás tartóssági tesztjét. Ezzel az M4A4 a Sherman-változatok egyik legmegbízhatóbb típusává vált, amelyet csak a hagyományos motorral szerelt M4A3 előzött meg.

Az erőforrás fogyasztása kedvezőtlenebb volt, a karbantartás pedig időigényesebbnek bizonyult, ugyanakkor a személyzet és a műszaki állomány a tapasztalatok megszerzése után könnyen kezelhetőnek találta. Sok külföldi szerelő jártas volt kisebb motorok javításában, ami segítette az üzemeltetést.

A harckocsizó alakulatok a túlélőképességet is nagyra értékelték. Mivel az erőforrás öt különálló hathengeres egységből állt, egy rész sérülése nem feltétlenül bénította meg a járművet. A Chrysler szerint a tank akár 12 henger kiesése után is képes volt továbbhaladni, ami a fronton közvetlenül növelte a személyzet esélyeit.