A második világháború legfejletlenebb vagy legveszélyesebb vadászgépei komoly nehézségek elé állították a bennük szolgáló pilótákat.
A második világháború időszaka elhozta a hadi repülés legendás modelljeit, ugyanakkor a tervezési hibák és az elavult megoldások miatt számos sikertelen géptípus is bevetésre került. A háborús helyzet kényszere sokszor olyan konstrukciókat küldött a frontra, amelyek komoly kockázatot jelentettek a bennük ülő hajózószemélyzet számára.
Az amerikai Brewster 2A Buffalo prototípusa először 1937 decemberében emelkedett a magasba, majd a tengerészet végül félezernél is többet rendelt belőle. A gép papíron ígéretes mutatókkal rendelkedett, a midwayi csatában azonban súlyos vereséget szenvedett. A tengerészgyalogosok által használt példányok 65 százaléka megsemmisült, így a típust hamar felváltották a modernebb amerikai hordozóbázisú vadászgépek.
A német Messerschmitt Me 163 Komet a háború végi kísérleti fegyverek közé tartozott. Ez a farok nélküli, rakétahajtású elfogóvadász elképesztő sebességre volt képes, emiatt viszont a pilótáknak szinte lehetetlen volt pontos lövést leadniuk a két 30 milliméteres gépágyúval. A gép szinte minden repülési fázisban instabilan viselkedett, a futómű meghibásodásai pedig súlyos gerincsérüléseket okoztak a pilótáknak.
Franciaország a Morane-Saulnier M.S. 406 modellt vetette be az 1940-es harcokban. A típus alapvető gondját az alulméretezett, mindössze 860 lóerős Hispano Suiza motor jelentette. A francia hadjárat során több mint 300 darab zuhant le ebből a gépből, miközben a típus pilótái 269 légi győzelmet értek el.
NE HAGYD KI
Kövess minket a Google-ben
Legyen a Liner a követett forrásod
Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.
A szovjet LaGG-3 géphez a hiánycikknek számító fémek helyett nagy mennyiségű fát használtak fel, emiatt a pilóták a fa koporsó becenevet adták a repülőnek. A SlashGear cikkéből kiderül, hogy a szovjet hadiipar több mint 6500 darabot készített a modellből, amellyel a katonák a Messerschmitt Bf 109-esekkel szemben próbálták felvenni a harcot.
A japán Nakajima J1N1-S Gekko eredetileg háromfős kísérővadásznak készült, ám 1943-ra az elavulása miatt éjszakai vadász feladatkörbe sorolták át. A gép előrefelé tüzelő gépágyúval és géppuskákkal rendelkezett, a típusból azonban mindössze egyetlen fennmaradt példány létezik, amely jelenleg a Smithsonian Múzeumban található.