A NASA Curiosity marsjárójának felvételén feltűnt medúzaszerű alakzatot valószínűleg egy kozmikus részecske becsapódása okozta.
Egy lebegő medúzára és H. G. Wells híres regényének marsi harci gépeire egyaránt hasonlító sötét árnyék tűnt fel a Curiosity marsjáró egyik felvételén. A tájképen kirajzolódó csápos alakzat azonban nem egy idegen életforma jelenlétét bizonyítja, a jelenségre ugyanis sokkal ésszerűbb tudományos magyarázat létezik.
A NASA automatái korábban is örökítettek meg szokatlan formájú sziklákat, amelyeket az emberi agy gyakran koponyáknak, gombáknak vagy piramisoknak lát. Az újabb marsi fotón látható medúzaszerű folt esetében azonban nem egy különleges sziklaalakzat tévesztette meg a megfigyelőket.
A ScienceAlert írása szerint a kép bal szélén feltűnő árnyékot minden bizonnyal egy nagy energiájú részecske okozta, amely a világűrből érkezve pontosan a Curiosity NavCam kamerájának szilíciumdetektorába csapódott.
A kutatók a kamera sorozatfelvételeinek köszönhetően könnyen ki tudták zárni a felszíni élőlény lehetőségét. A szóban forgó képet 2023. augusztus 20-án rögzítette a rover, ám az ugyanerről a pontról, 13 és 25 másodperccel korábban készített felvételeken semmilyen árnyék nem szerepelt.
NE HAGYD KI
Kövess minket a Google-ben
Legyen a Liner a követett forrásod
Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.
A kozmikus sugárzás folyamatosan éri a bolygót, mivel a Mars nem rendelkezik globális mágneses mezővel, a légköre pedig a földinek mindössze fél százalékát teszi ki. A Földdel ellentétben így a marsi eszközöket semmi sem védi a nagy energiájú részecskék becsapódásaitól.
Az ilyen becsapódások legtöbbször apró, vakítóan fehér pöttyökként vagy villanásokként jelentkeznek a fényérzékelőben. „A Curiositytól kapott képek ezrein szinte hetente látunk fényes foltokat” – nyilatkozta még 2014-ben Justin Maki, a NASA Jet Propulsion Laboratory képalkotási szakértője és rendszermérnöke.
A kozmikus sugárzás ugyanakkor nemcsak világos, hanem akár sötét hibákat is hátrahagyhat az érzékelőkön, amire 2023-ban a marsjáró Hazcam kamerájának felvételén is akadt példa. Bár a képfeldolgozási hibák lehetőségét sem lehet teljesen kizárni, az teljesen nyilvánvaló, hogy az elváltozás maga a kamera optikájában keletkezett.