A Mars mélyén húzódó magmarendszer létezése arra utal, hogy a bolygó a tektonikus lemezek hiánya ellenére is komplex geológiai folyamatokra volt képes.
A Mars belső szerkezete jóval közelebb állhat a Földéhez, mint azt a kutatók eddig feltételezték. A vörös bolygó mélyén egy olyan kiterjedt magmarendszer nyomaira bukkantak, amelynek létrejöttéhez korábban elengedhetetlennek tartották a tektonikus lemezek mozgását.
A Földdel ellentétben a Mars külső kérge nem tagolódik mozgó lemezekre, emiatt a szakemberek sokáig úgy vélték, hogy a bolygó felszíne lényegesen egyszerűbb geológiai folyamatok révén nyerte el végső formáját. Az új elemzések szerint azonban a marsofon belül is végbement egy olyan intenzív belső anyagcsere, amely lemezmozgások nélkül is rendkívül fejlett kőzetrétegeket hozott létre.
A szakértők a NASA InSight missziója által gyűjtött szeizmikus adatokat vizsgálták meg, különös figyelmet fordítva a meteoritbecsapódások és a Mars-rengések hullámaira. Az Oxfordi Egyetem kutatói a mérések segítségével egy nagyjából 24 kilométeres mélységben húzódó, korábban tisztázatlan eredetű határolóréteget elemeztek.
Még mindig rejt újdonságokat a Mars
A szeizmikus adatokat termodinamikai modellekkel és statisztikai módszerekkel vetették össze, hogy meghatározzák a különböző mélységekben található kőzetek pontos összetételét. A ScienceDaily beszámolójában megjelent kutatás megállapította, hogy a 24 kilométeres határ alatt vasban és magnéziumban gazdag, de szilíciumban szegény kőzetek találhatók, miközben a felső réteg magasabb szilíciumtartalmú anyagokból áll.
NE HAGYD KI
Kövess minket a Google-ben
Legyen a Liner a követett forrásod
Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.
Ez a jelenség akkor alakulhatott ki, amikor a mélyben felhalmozódott elolvadt kőzet fokozatosan szétvált. A sűrűbb kristályok a kéreg alsó részén ülepedtek le, miközben a könnyebb, kémiailag összetettebb olvadt anyagok a felszín felé törekedtek. Hasonló folyamatok a Földön a vulkáni ívek alatt mennek végbe, és kulcsszerepet játszanak a kontinensek formálódásában. Ez a típusú kéregen átívelő magmatizmus korábban kizárólag a Földre volt jellemző.
„Hagyományosan úgy vélték, hogy a marsofi vulkanizmus viszonylag egyszerű volt a földihez képest. Ez a felfedezés azonban arra utal, hogy a Marson olyan nagy méretű és tartós rendszerek működtek, amelyekben az elolvadt kőzet az egész kéregben képes volt átalakulni. Ez izgalmas lehetőségeket nyit meg azzal kapcsolatban is, hogy mennyire lehetnek gyakoriak az ilyen rendszerek a Naprendszeren kívüli kőzetbolygókon” – mondta Dr. Tobermory Mackay-Champion, a tanulmány vezető szerzője.
A mélytengeri kőzetréteg
A felfedezett mélytengeri kőzetréteg óriási méreteket ölthet, hiszen a számítások szerint akár több száz vagy több ezer kilométeren keresztül is húzódhat a Mars északi féltekéje alatt. Ez azt jelenti, hogy az ősi Marson nem csupán elszigetelt vulkánok működtek, hanem a kéreg nagy részét összekapcsolódó magmarendszerek hálózták be.
A geológiai körforgás döntő hatással van a légkör, az óceánok és az élet feltételeit biztosító környezet kialakulására. A Földön a tektonikus lemezek mozgása segíti a klíma szabályozását, valamint a víz és más elemek hosszú távú körforgását, ezért a tudósok sokáig ezt tartották az életre alkalmas feltételek alapkövetelményének.
„A bolygótudomány egyik legfontosabb kérdése az, hogy a Föld egyedülálló-e. Ha a Mars lemeztektonika nélkül is képes volt ilyen komplex kéreg kifejlesztésére, akkor az élethez szükséges feltételek a korábban gondoltnál jóval több bolygón jelenhetnek meg, beleértve azokat is, amelyeket méretük vagy a tektonikus aktivitás hiánya miatt korábban kizártunk” – fejtette ki Jon Wade professzor, a tanulmány társszerzője.
A kutatás a NASA InSight űrszondájának adatain alapult, amely 2018-ban helyezte el az első szeizmométert a Mars felszínén. A Nature Astronomy folyóiratban publikált elemzést az Oxfordi Egyetem földtudományi és statisztikai intézete, valamint a Bristoli Egyetem munkatársai végezték.