Egy Manhattan méretű, 76 négyzetkilométeres jégsziget vált le a grönlandi Petermann-gleccserből a legfrissebb műholdfelvételek tanúsága szerint.
Leszakadt egy 76 négyzetkilométeres, nagyjából Manhattan méretű jégsziget az Északnyugat-Grönlandon található Petermann-gleccser úszó jégnyelvéről. A csaknem 150 méter vastag jégtömb leválása a sarkvidéki területek rendkívül gyors átalakulását jelzi.
A gleccser esetében ez a legjelentősebb jégveszteség 2012 óta, miközben az egész Arktiszon sem regisztráltak ennél nagyobb leválási eseményt 2020 óta. A műholdas radaros mérések szerint a repedések mélyülése már hónapokkal korábban elkezdődött a jégnyelv belső részein.
A ScienceDaily cikkéből kiderül, hogy az európai Copernicus Sentinel-1 küldetés felvételein augusztus 3-án még a jégnyelv közepén végighúzódó súlyos szerkezeti romlás látszott, ám másnapra a hatalmas tömb teljesen levált a gleccser keleti oldaláról.
A folyamat már beindult
A folyamatot egy nemzetközi kutatócsoport követte figyelemmel, amelyben kanadai és brit egyetemek szakemberei, valamint a Kanadai Jégszolgálat munkatársai működnek együtt az Európai Űrügynökség támogatásával. A tudósok már évek óta nyomon követték a repedések terjedését és a jégnyelv instabilitásának növekedését.
NE HAGYD KI
Kövess minket a Google-ben
Legyen a Liner a követett forrásod
Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.
„A Petermann-gleccser hosszú ideje Grönland egyik legnagyobb megmaradt jégnyelve volt. Évek óta számítottunk erre a törésre, mégis figyelemreméltó látni, ahogy végül megtörténik. Ez is egyértelműen mutatja, milyen gyorsan megváltozhatnak ezek a rendszerek” – mondta Adam Garbo, az Ottawai Egyetem doktorandusza.
A mostani esemény ráadásul nem a folyamat végét jelenti, ugyanis a meglévő hasadékok továbbterjedésével újabb két, körülbelül 97 és 87 négyzetkilométeres jégsziget válhat le a jégnyelvről.
„Míg a nagy, táblás jéghegyek viszonylag gyakoriak az Antarktisz körüli Déli-óceánban, az arktikus jégszigetek jóval ritkábbak. Ezek tanulmányozásával olyan ismeretekhez jutunk, amelyek mindkét sarkvidéken alkalmazhatók. Ez kulcsfontosságú ahhoz, hogy megértsük, miként befolyásolja a jégszigetek leválása és pusztulása a gleccserek dinamikáját, a tengerszint-emelkedést és az óceáni környezetet” – nyilatkozta Anna Crawford, a Stirlingi Egyetem kutatója.
A műholdas adatok feldolgozásáért felelős Molly Hammond, a Leedsi Egyetem doktorandusza kiemelte, hogy a leválást megelőzően rendkívül gyorsan zajlottak a változások a gleccseren, így az egynapos megfigyelési ciklusok kiemelkedő értéket képviseltek a repedések valós idejű követésében.
A hatalmas jégtömb leválása a gyakorlati hajózásra és a tengeri infrastruktúrára is veszélyt jelenthet a térségben. A Kanadai Környezetvédelmi és Klímaváltozási Minisztérium folyamatosan nyomon követi a jégsziget útját, mivel az ekkora jégtömegek évekig megmaradhatnak az óceánban, miközben kisebb, nehezebben észlelhető darabokra töredeznek.