A NASA keringőegysége egy különleges geológiai képződményt fotózott le a vörös bolygón, amely megszólalásig hasonlít egy mackó fejére.
A Mars déli felföldjei felett 251 kilométeres magasságban elhaladó űrszonda egy látszólag átlagos dombot örökített meg. A NASA Mars Reconnaissance Orbiter szondájának HiRISE kamerája több tízezer képet készített már a vörös bolygóról, ez a felvétel mégis azonnal kitűnt a többi közül. A fotóról egy meglepően élethű mackófej körvonalai köszönnek vissza, ahogy azt a ScienceAlert adta hírül.
A kirajzolódó alakzat két apró becsapódási kráterből, egy V alakú beszakadásból és egy szinte tökéletes kör alakú repedésből áll össze. A két kráter adja a medve szemeit, a körkörös törésvonal a fejét, a középső kőzetstruktúra pedig a nóziját formázza meg.
A játékos forma mögött valójában teljesen megszokott geológiai folyamatok állnak. Alfred McEwen, az Arizonai Egyetem bolygókutatója és a HiRISE kameracsapat vezetője részletesen elmagyarázta a szerkezet eredetét.
„Egy olyan dombról van szó, amelyen egy V alakú beszakadási struktúra alkotja az orrot, két kráter a szemeket, egy körkörös törésminta pedig a fejet” – fejtette ki a szakember.
NE HAGYD KI
Kövess minket a Google-ben
Legyen a Liner a követett forrásod
Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.
A kutatók szerint a körkörös repedés egy régen betemetődött becsapódási kráter felett felhalmozódott üledék megsüllyedése miatt alakulhatott ki. A mackó orrát formázó V alakú képződmény egy vulkáni vagy iszapforrás kiömlési nyílása lehet, ahol egykor láva vagy iszap áramlott ki.
Azt a jelenséget, amikor az emberi agy az ismeretlen formákban automatikusan felismerhető mintákat vagy arcokat lát, pareidoliának nevezik. Az evolúció során az emberi agy úgy fejlődött ki, hogy a veszélyek gyors azonosítása érdekében a legrosszabb fényviszonyok között is azonnal kiszúrja a többi arcot. A túlműködő mintafelismerő rendszer miatt azonban még egy szemcsés marsi műholdképen is képesek vagyunk felismerni egy kedves állatfigurát.
Találtak már korábban is hasonló formákat
Nem ez az első alkalom, hogy a vörös bolygó felszínén emberi vagy állati vonásokra bukkannak a csillagászok. A NASA Viking 1 szondája 1976-ban a Cydonia régióban fotózott le egy olyan kiemelkedést, amely a gyenge felbontású felvételen egy az űrbe tekintő emberi arcra hasonlított. A későbbi, jobb felbontású képekből kiderült, hogy csupán egy természetes kőzetformációról volt szó.
Az Európai Űrügynökség Trace Gas Orbiter szondájával dolgozó tudósok a Terra Sirenum régióban egy mosolygós arcot formázó kloridsó-lerakódást azonosítottak. A szemeket ott is két kisebb kráter adta, míg a mosolyt és a fej körvonalát a kiszáradt sóréteg alkotta.
A kloridsók jelenléte tudományos szempontból is kiemelkedő fontosságú, hiszen ezek egykori sekély tavak elpárolgása után maradtak vissza. A sós víz akár mínusz 40 Celsius-fokos hőmérsékleten is folyékony maradhat, így az ilyen sós mocsarak jelenthették a mikrobiális élet utolsó menedékeit a Mars kiszáradásának időszakában. Az ilyen formációk emiatt a jövőbeli űrmissziók kiemelt célpontjai közé tartoznak az egykori élet nyomainak kutatásában.
A kutatók láttak már a marsi képeken medúzára hasonlító alakzatot, ami mögött a kamera érzékelőjébe csapódó kozmikus sugárzás állt, de azonosítottak már különös gödröket, emberi csontnak tűnő sziklát és gombaszerű képződményeket is. Bár medvék nem élnek a szomszédos bolygón, a Mars felszíne a tudósok számára folyamatosan tartogat lenyűgöző felfedezéseket.