A koronavírus okozta három hónapos szünetet követően visszatért a La Liga a tévéképernyőkre, méghozzá a Sevilla – Real Betis mérkőzéssel, ami 2-0-s hazai győzelemmel zárult csütörtök este.
A La Liga visszatérésnek – a legtöbb folytatódó bajnoksághoz hasonlóan – feltétele volt, hogy szigorú egészségügyi protokollok közé szorítják a klubokat, melynek szerves részét képezi a mérkőzések zárt kapuk mögött történő, szurkolók nélküli lebonyolítása.
Valamennyi futballszurkoló attól tartott, hogy ezzel a mérkőzések lelke veszhet el, ha nem hallhatjuk a szurkolói énekeket, vagy nem tapasztalhatjuk, ahogy a góloknál felrobban a stadion az öröm libabőrt okozó zajától. A La Liga minden megtett annak érdekében, hogy a képernyő előtt ülőknek ne legyen olyan érzése, valamitől megfosztották őket.
A Sevilla – Real Betis meccset nézve pedig azt mondhatjuk, kiválóan vizsgáztak a hangok pótlása terén. Természetesen nem a hagyományos futballközönséget sikerült regenerálni, vagyis nem folyamatosak a szurkolói énekek, vagy a bíró felé intézett káromkodások, viszont olyan réteget sikerült hozzáadni a közvetítéshez, ami gyakran kelti azt az érzetet, mintha tele lenne a stadion.
A mérkőzés közben szinte fel sem tűnt, hogy nincsenek igazi nézők: az ütemszerű hümmögéseket gyakorlatilag folyamatosan lehetett hallani, aminek a hangszintjét állandóan változtatták. Ha valamelyik csapat közel állt a gólszerzéshez, úgy a generált hangok is egyre izgatottabbak lettek, míg gól esetén úgy ordítottak fel a mesterséges hangok, mintha csak igaziak volnának.
Természetesen ez a rendszer sem tökéletes, időről időre fel lehetett fedezni rajta hibákat. Ahogy haladunk előre a mérkőzésekkel, vélhetően egyre inkább belerázódnak ebbe a közvetítők is. A La Liga megközelítése viszont azért volt eddig talán a legérdekesebb, mert a maga absztraktsága ellenére nekik sikerült a legautentikusabban pótolni a kiesett szurkolói atmoszférát.
Kapcsolódó hír:
LEGFRISSEBB HÍREINKÉRT NAVIGÁLJ A CÍMLAPRA →
