Kitálal a guantanamói börtön legtöbbet kínzott rabja, aki 14 évet töltött rácsok mögött

not image

Nagy Noel

2021. február 28. - 20:50

Hosszasan beszámolt a rettegett amerikai börtönben átélt szörnyű élményeiről Mohamedu Ould Szláhi, akit csak úgy neveznek, hogy Guantanamo „legtöbbet kínzott rabja”, aki 14 évet töltött a bántalmazó körülmények között.

Szláhi közel másfél évtizedet töltött abban a börtönben, amelyhez csak az emberi jogi sértésekkel tarkított közel-keleti büntetés-végrehajtási intézetek hasonlíthatók. Mint arról Szláhi is beszámolt, egy körülbelül 180×250 centiméteres cellában kellett lennie, amikor éppen nem volt a fizikai és mentális kínzásoknak alávetetve. A történetben a legszörnyűbb, hogy sosem vádolták meg bűncselekménnyel.

Szláhi az afrikai Mauritániában született, ám tanulmányi célokból Németországba költözött még fiatalként. Európában azonban egy radikális muszlimcsoport agymosásának áldozatává vált, akik meggyőzték, hogy csatlakozzon a mudzsahedinhez, hogy együtt folytassák a „szent” háborút Afganisztánban.

Mindössze két hónap töltött a háborúban, ezt követően rögtön visszatért Németországba, hogy be tudja fejezni a diplomáját. Az évek során azonban akarva-akaratlanul, de tartotta a kapcsolatot különböző dzsihadistákkal, például a saját unokatestvérével, aki Osama Bin Laden spirituális tanácsadójaként dolgozott.

A 2001. szeptember 11-i terrortámadások idején Mauritániában élt már ismételten, ám kapott egy idézést a helyi titkosszolgálat vezetőjétől. Ezt követően elfogták, és Jordániába repítették, ahol egy titkos börtönben tartották legalább hat hónapon keresztül. Ezután Szláhit Afganisztánba szállították, ahol amerikai katonák kezdték vallatni, és követelték tőle, hogy árulja el Bin Laden hollétét.

Szláhi hiába tiltakozott, hogy ő tényleg nem találkozott még élete során a retteget terrorvezérrel, nem hittek neki az amerikai katonák, ezért 33 előállítottal együtt repülőre rakták, és a Kubában található, amerikai üzemeltetésű Guantanamo Bay börtönbe szállították, ahol kifejezetten terroristákat tartanak fogva.

Hogy mi volt az amerikaiak bizonyítéka ellene? Még 1999-ben, két évvel a terrortámadás előtt egy éjszakát Szláhi lakásán aludtak, és még közös kép is készült róluk. Ez bőven elegendő volt az amerikai hadseregnek, hogy bebörtönözze, és mint mondta a brit The Times nevű lapnak adott interjújában, az igazi kínzások ekkor kezdődtek.

Beszámolója szerint nem egyszer fordult elő, hogy 24 órán keresztül csak vallatták különböző eszközökkel, ha meg éppen nem vallatták, akkor egy vaksötét és jéghideg cellában kellett ücsörögnie. A börtönőrök felváltva éheztették és kényszer-etették, amikor pedig elmondta egy őrnek, hogy az ülés következtében fájnak az idegei, olyan pozíciókba kényszerítették, hogy még nagyobbak legyenek a fájdalmai.

A női börtönőrök még szexuálisan is bántalmazták, amely elmondása szerint „fájdalmas és megalázó” volt a számára, és örökéletre traumatizálta, érthető módon. Mint mondta, a legnehezebb pillanat mégis az volt, amikor az őrök egy (mint utóbb kiderült) hamis levelet mutattak fel neki, melyben az szerepelt, hogy az édesanyját is őrizetbe vették és a megerőszakolását tervezik.

„Egyszer három maszkos férfi jelent meg egy német juhásszal az oldalukon, és nagyon durván elkezdtek ütlegelni. Bekötötték a szememet, nem kaptam levegőt, és utána derült ki, hogy eltörtek a bordáim. Volt, hogy felraktak egy hajóra és belenyomták a fejem a tengerbe, hogy sós vizet nyeljek le” – mesélt megrázó élményeiről Szláhi.

„Ezután jött egy újabb csapat, ezúttal ketten… ők ugyanúgy folytatták a bántalmazást, jégkockákat raktak a ruhám alá, utána tovább vertek, utána megint jég, utána megint verés. Ez egy erős hét-nyolc órán keresztül így ment”

Ezután a konkrét kínzássorozat után Szláhi úgy döntött, bevallja bűnösségét egy olyan bűncselekményben, amit igazából nem is követett el, annak érdekében, hogy a bántalmazással és a kínzásokkal végre felhagyjanak az őrök. Mint mondta, ekkor vallotta be, hogy fel akarta robbantani a torontói CN tornyot.

Elmondása szerint ezt követően a vele szemben tanúsított bánásmódban javulás mutatkozott, többek között párnát, fájdalomcsillapítót adtak neki, és egy levelet, amit az édesanyja küldött. Ez azonban nem változtatott a tényen, hogy reménytelenül elvették a szabadságát, és ez 2005-ig nem is változott, ameddig két ügyvéd meg nem látogatta, akiket sokkolt az eset.

Öt évvel később, 2010-ben egy bíró meg is hozta az ügyében, és elrendelte, hogy szabadon kell engedni Szláhit. Mint mondta, az Egyesült Államok kormánya fellebbezett a döntés ellen, és a jogi hercehurca egészen 2016-ig tartott, ameddig ténylegesen szabadon nem engedték.

Szláhi ezt követően egy könyvet is írt a megpróbáltatásairól, ami rövidesen bestseller is lett. Elmondása szerint a mai napig kísértig a megpróbáltatásának emlékei, azonban megjegyezte, hogy egy nagyon furcsa módon, de megnyugvást adnak neki azok a rapzenék, amelyeket még a bebörtönzése alatt hallgattattak a rabokkal.

A férfi azóta hazaköltözött Mauritániába, és már régóta próbálkozik azzal, hogy visszatérhessen Németországba a feleségéhez és a gyermekéhez, azonban több alkalommal is megtagadták tőle a vízumot.