A felszíni szélenergia mélybe jutásának feltérképezése átírhatja a víz alatti akusztikus észlelést és kommunikációt.
A kínai Oceanológiai Intézet kutatói feltérképezték, miként jut el a felszíni szelek energiája több ezer méteres mélységbe a tengerfenékre. A folyamat során olyan hatalmas mélytengeri csatornák jönnek létre, amelyeket a szakemberek inerciális kéményeknek neveztek el.
A felfedezés alapját egy Japán keleti partjainál kihelyezett amerikai érzékelőhálózat adatai adták, amiről a South China Morning Post is beszámolt a legújabb fejlemények kapcsán. A kutatók szerint az eredmények a jövőbeli hosszú távú víz alatti megfigyelésekkel ötvözve kulcsfontosságú akusztikai támogatást nyújthatnak a tengeri észleléshez és kommunikációhoz.
A szakemberek a Deep Sea Research Part I című szaklapban megjelent tanulmányukban kifejtették, hogy a mélytenger egyáltalán nem állóvíz. Munkájuk közvetlen energetikai kapcsolatot teremtett a tengerfelszíni szélmező, a felső vízrétegek és a mélytengeri aljzat között.
A Kuroshio-áramlat
Az elemzés során a Kuroshio-áramlat kiterjedési régiójában elhelyezett 46 tengerfenéki megfigyelőállomás kétéves adatait vizsgálták meg. A mérőeszközök a víz alatti hangterjedési időt, a fenéknyomást és a mélytengeri áramlásokat rögzítették a több mint hatszáz kilométeres területen.
NE HAGYD KI
Kövess minket a Google-ben
Legyen a Liner a követett forrásod
Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.
A felmérést eredetileg az amerikai Nemzeti Tudományos Alap finanszírozásával végezték a Rhode Island-i Egyetem és partnerei a kétezres évek közepén. A kínai tudósok ezeket a méréseket használva fejtették meg a tehetetlenségi belső hullámok viselkedését, amelyek a felszíni szélenergiát a mélybe szállítják.
Amikor a tengerfelszíni szél átfúj a vízen, a Föld forgása miatt ingaszerű mozgásba hozza a felső rétegeket. Bár a meleg felső és a hideg mélyi rétegek általában gátolják a vízcserét, ezek a belső hullámok energiaközvetítőként működnek.
Érdekes folyamatok zajlanak le
Amikor a hullámok áthaladnak az óceáni örvényeken, az örvény forgása csökkenti a Föld forgásából eredő korlátozó hatást. Ez a jelenség a hullámenergiát befelé húzza, majd tölcsérszerűen a mélybe préseli, létrehozva a sajátos inerciális kéményeket.
A mérések szerint a mélytengeri hullámenergia 68 százaléka a felszínről lefelé terjedő hullámokból származik, míg a maradék 32 százalékot a helyi aljzati áramlások generálják. Ez a megoszlás a klímamodellek finomhangolása szempontjából is kiemelkedő fontosságú.
A hőmérséklet és a sótartalom folyamatos változása közvetlenül befolyásolja a víz alatti hangterjedési útvonalakat és a jelveszteséget. „A tengerfelszíni viharok hatása eléri az óceán fenekét, így a mélytengeri hőmérsékleti és sótartalmi struktúrák folyamatosan változnak az óráktól az évszakokig terjedő időskálán. Ezeket a változásokat nehéz alkalmi hajós megfigyelésekkel rögzíteni, ami rávilágít a folyamatos mérések szükségességére. Az adatok akusztikai terjedési modellekkel való integrálása támogathatja a hangcsatornák szerkezetének felmérését, segítve a víz alatti észlelés és kommunikáció környezeti biztosítását” – fogalmaztak a szakemberek az intézet közleményében.



