A föld igényeinkhez formálása már akkor megkezdődött, mikor vadászó és gyűjtögető őseink letelepedtek, hogy földműveléssel és állattenyésztéssel kezdjenek foglalkozni. Az állatok és növények háziasítása volt az első emberi beavatkozás, amely láncreakciót vont maga után.

2009-ben egy Johan Rockström vezette nemzetközi tudóscsoport felállította a „kilenc határ” (vagy inkább egymástól függő paraméter) szabályát, amely lehetővé teszi a bolygó stabilitását. A Föld egymással kölcsönhatásban működő rendszerek összessége, és ha az egyikkel valami történik, az előbb-utóbb hatással lesz az összes többire is.

Rockström csapata azonosította ezeket a rendszereket, és megállapította, hol húzódnak azok a határok, amelyeken belül az emberiség gyarapodhat. Amennyiben azonban egyet is átlépünk ezek közül, az visszafordíthatatlan, globális környezeti változásokat idézhet elő, és az összeomlás felé sodorhatja a társadalmunkat.

Az emberiség nem egyet, hanem négy ilyen határt is átlépett. Csak három rendszer működik a biztonságos zónán belül, két másik pedig a peremterületen mozog, az összkép tehát valódi vészhelyzetről árulkodik. A kilenc határ a következő:

1. Éghajlat

Az egyik határérték, amit az emberiség már átlépett, az éghajlat: az ipari forradalom óta az emberiség nagy mennyiségű szennyező gázt juttat a légkörbe, ami éghajlatváltozást idézett elő. A bolygó átlaghőmérséklete 1,1 fokkal lett melegebb, és a szélsőséges időjárási jelenségek – mint hőhullámok, áradások, aszályok – is gyakoribbá váltak.

Bár a Párizsi Megállapodás intézkedéseket fogalmazott meg annak érdekében, hogy a melegedés 2100-ig ne lépje át az 1,5 fokot, a NASA szerint az évszázad végére már a 4 fokot is meghaladhatjuk. Ez végzetes következményekkel járna: emberek millióinak kellene elhagynia otthonát, hogy más országba költözzenek, és sokan meghalnának élelmiszer- és vízhiányban, vagy az éghajlatváltozásból adódó más okok miatt.

2. Biodiverzitás

Az ember olyan ütemben pusztítja az élővilágot, hogy a tudósok szerint a hatodik globális kihalás időszakát éljük. A Földön élő mintegy nyolcmillió növény- és állatfajból egymilliót fenyeget az eltűnés veszélye.

Ez nem csupán gazdasági vagy esztétikai okból aggasztó, de a sokféleség megszűnése az élővilág teljes rendszerét megváltoztatná. Ennek a határnak az átlépése olyan súlyos következményekkel jár, ami veszélyesebb az emberiségre nézve az éghajlatváltozásnál.

Röckstrom szerint a probléma megállításához és visszafordításához 2022-től nem szabadna több fajnak eltűnnie, a valóságban azonban továbbra is folyik a növények és állatok kihalása.

3. Gazdálkodás

A bolygónak szüksége van elegendő mennyiségű fára, hogy az élővilág fennmaradását biztosítsa, de ezt a határt is átlépte az emberiség. Rohamos ütemben halad az erdők, vizes élőhelyek és őshonos növényzet pusztítása, hogy elegendő hely álljon rendelkezésre a mezőgazdaság és állattartás számára.

Ez a két tevékenység körülbelül nyolcezer évvel ezelőtt, a neolitikumban kezdett terjedni, és paradox módon szükség van rájuk, hiszen élelmet kell biztosítani a népességnek. A bolygón jelenleg 7 milliárd ember él, de ez a szám 2050-re a 10 milliárdot is elérheti, ami újabb földterületek átalakításához vezethet. Ez hozzájárul az újabb fajok végleges eltűnéséhez és a globális felmelegedés fokozódásához is.

4. Biokémiai áramlás

A negyedik határ, amit átléptünk, a stabil ökoszisztéma fenntartásához szükséges biokémiai rendszer felborítása. Az elmúlt évtizedekben – főként az intenzív mezőgazdaság és állattenyésztés miatt – olyan nagy mennyiségű nitrogén és foszfor került a környezetbe, hogy az kockázatot jelent az élővilágra nézve. A kémiai anyagok a talajba szivárognak, és esőzések révén eljutnak az tengerekig, megfertőzve a vízi ökoszisztémát, teljesen megváltoztatva annak működését.

5. Ózonréteg

A légkör ózonrétege védelmet biztosít a Napból érkező ultraibolya sugárzás ellen, megakadályozva, hogy a felszínt elérve felperzseljen mindent, ami az útjába került. Ezt a határt sikerült megóvnunk, mikor a 20. század végén veszélybe került a fennmaradása.

A klórozott-fluorozott szénhidrogén gázok betiltásával az ózonréteg regenerálódott, és helyreállt a veszélyes sugárzás elleni védőpajzs. Ha az emberiség nem cselekszik időben, sokan haltak volna meg bőrrákban vagy a visszafordíthatatlan környezeti károk következtében.

6. Ivóvíz

Az bolygó édesvízkészlete szerencsére még a biztonsági zónán belül van, gyorsan halad azonban a határérték felé. A „kék bolygó” csupán egy vízió, ugyanis az összes víz csak mindegy 2,5 százaléka édesvíz, ez fedezi a mindennapi élethez szükséges felhasználást.

Ez a kis százalék folyamatosan csökken a növekvő mezőgazdasági tevékenység miatt, mivel a növekvő népesség egyre több élelmet igényel. A tengervíz sótalanítása sem jelent megoldást, mert más problémáknak ágyaz meg: az eljárás szennyező gázokat juttat a légkörbe, és felborítja a tengerparti ökoszisztémát, mivel sós vizet juttat az parti vizekbe.

7. Az óceánok savassága

Az óceánok pH-értékének egy bizonyos határérték között kell maradnia, hogy fenn tudja tartani az életet. Az elmúlt kétszáz évben az óceánvíz savassága 30 százalékkal emelkedett, ami brutális növekedés, százszor gyorsabb átalakulást jelent, mint bármikor az elmúlt 55 millió évben.

A savasodás olyan, az élethez nélkülözhetetlen ökoszisztémák és élőhelyek pusztulását okozza, mint a Földközi-tengeri posidónia rétek vagy a nagy korallzátonyok, amelyek számos faj fennmaradásához biztosítanak megfelelő környezetet.

A Föld történetében eddig regisztrált öt tömeges kihalás közül több is az óceánok elsavasodása miatt következett be, és bár ezt a határt még nem léptük át, aggasztóan közel járunk hozzá.

8. Légköri szennyezés

A tudósok nem tudják megállapítani, átléptük-e az egyensúlyi értéket, mivel a jelenség annyira új, hogy nincs összehasonlítási alapjuk. A problémát a légkör aeroszolterhelése okozza, ami a felszínről származó, végül a felsőbb légrétegekbe emelkedő részecskéket foglalja magába. Ezek az aeroszolok hatással vannak az éghajlatra – például a trópusi monszunokra -, valamint az élő szervezetekre is. Mi sem bizonyítja jobban, mint a városokban tapasztalt korai halálozások száma.

9. Új entitások

Az utolsó határérték a természetes környezetben nem létező új elemeket foglalja magába, amelyek közül a műanyagok a legismertebbek. Ezek az anyagok természetes összetevőkön alapulnak, az ember azonban olyannyira módosította őket, hogy teljesen idegenek a környezet számára. Ennek köszönhető hosszú élettartamuk, ami a műanyagok esetében több évszázadot is jelenthet.

A radioaktív elemeket foglalja magába a másik kockázati csoport, több ezer elem tartozik ebbe a kategóriába.

A fentiek alapján megállapítható, az emberiség példátlan mértékben pusztítja saját bolygóját. António Guerres ENSZ-főtitkár a legutóbbi COP26 klímacsúcson így fogalmazott:

„A fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségünk az emberiséget az abszolutizálódás szélére sodorja. Ne égessetek, ne fúrjatok, ne ássatok mélyebbre! A saját sírunkat ássuk.”

A cikk az Eldia.es írása alapján készült.