Megrázó események árnyékolták be egy család gyászát az angliai Middlesbrough-ban, ahol egy apa a saját fia temetésén lett rosszul, és rövid időn belül életét vesztette. A 61 éves Norman White a Teesside krematórium Szent Béda-kápolnájában vett részt 41 éves fia, David Beilicki búcsúztatásán, amikor – a beszámolók szerint – súlyos szívroham érte, éppen akkor, amikor a koporsót a kápolnába vitték.

David július 31-én hunyt el, miután hosszú éveken át küzdött függőségével. Holttestét egy rokon kanapéján találták meg. Halála napra pontosan 10 évvel azután következett be, hogy megtartották ikerfiai – Karson és Deacon – emlékünnepségét, akik halva születtek. Nővére, a 42 éves, négygyermekes Chantelle elmondta, hogy testvére halála előtt tisztán élt, és „halála idején jó úton haladt a felépülésben”. A történteket így jellemezte: „Ez annyira traumatikus volt, ilyesmit soha nem gondolna az ember, hogy megtörténhet, ilyet nem lehet megírni.”

Chantelle felidézte, hogy a temetés augusztus 21-én zajlott, és amikor a család leült a kápolnában, észrevette: „Azt mondtam, hol van apu?” – majd közölték vele, hogy Norman összeesett. Azonnal kisietett, miközben a kápolnát kiürítették, a mentőket riasztották, és édesapját kórházba szállították. A mentőben Norman nővére kísérte, míg a család többi tagja folytatta a szertartást. Nem sokkal később érkezett a hír: Norman, a hétgyermekes apa, elhunyt – részletezte a Mirror.

Nem váltak szívproblémái

Chantelle szerint édesapjának korábban nem voltak szívproblémái, és úgy érzi, a tragédia lelki oka lehetett: „Azt hiszem, a szíve tört össze. Azt hiszem, túl sok volt neki, hogy az egész család együtt volt így.” A nő elmondta, a temetés utáni héten teljes sokkban volt, képtelen volt feldolgozni a történteket. Testvéréről így beszélt: „Olyan nagy szíve volt, mint az óceán. Nagyon hiányzik.” David két fiút hagyott hátra: a felnőtt Ethant és a kilencéves Jaxont. Chantelle családjával együtt élt a Park End-i Overdale Roadon, és hozzátette: „A gyerekeim összetörtek. Az egész hely már nem ugyanaz nélküle.”

Norman szenvedélyesen szerette a bokszot, és edzőként is tevékenykedett. Lánya szerint „nagyon zárkózott ember volt, mégis sokan ismerték és kedvelték. Ő volt az apám, és felnéztem rá.”

Chantelle külön köszönetet mondott a Rose Funerals munkatársainak: „Fantasztikusak voltak a traumatikus esemény alatt. A családunk nem tudta volna végigcsinálni azt a napot nélkülük. Türelmesek, gondoskodóak voltak, és velünk együtt élték át az összes érzelmet, miközben mindvégig azon dolgoztak, hogy megmentsék apámat, pedig ők maguk is traumatizálódtak.”