A James Webb űrteleszkóp mérései szerint egy haldokló csillag burokképződése révén vizet és port juttat a galaxisunk központi fekete lyukának környezetébe.
A James Webb űrteleszkóp mérései alapján vizet, szilikátport és egyéb oxigénalapú vegyületeket mutattak ki a Tejútrendszer központi szupermasszív fekete lyukának közvetlen közelében. A felfedezést egy IRS 3 jelű, haldokló óriáscsillag körüli burokban tették a csillagászok, bizonyítva,hogy a csillagközi por- és víztermelés még a rendkívül sűrű sugárzási környezetben sem áll le.
Az IRS 3 nevű égitest mindössze 0,55 fényévre található a galaxisunk közepén rejtőző, négymillió napsúlyú Sagittarius A* fekete lyuktól. A csillag az aszimptotikus óriáság fázisában jár, vagyis élete vége felé közeledve folyamatosan löki ki magából külső rétegeit, amint azt a ScienceAlert megírta. A másodpercenként mintegy 15 kilométeres sebességgel kiáramló gázok és por egy 10 ezer csillagászati egység átmérőjű burkot képeznek az égitest körül.
A modellezések és a mérések alapján a kutatók megállapították, hogy az IRS 3 körülbelül 72 millió éves lehet, tömege pedig a Napénak hatszorosa. Bár a felszíni hőmérséklete csupán 2500 Celsius-fok körüli, fényessége a Nap hatvanezerszeresét is eléri. A számítások szerint a csillag eredetileg a galaxismagtól akár 16 fényévre születhetett, és az idők során vándorolt közelebb a szupermasszív fekete lyukhoz.
„A galaxisok központjai a legszélsőségesebb környezetek közé tartoznak, ezért kulcskérdés annak megértése, hogy a csillagok itt is képesek-e gazdagítani a környezetüket. A Webb segítségével közvetlenül megfigyelhetjük a csillagok viselkedését ilyen körülmények között, és láthatjuk, hogy a porképződés figyelemre méltóan ellenálló marad” – fejtette ki Florian Peißker, a Kölni Egyetem asztrofizikusa, a tanulmány vezető szerzője.
NE HAGYD KI
Kövess minket a Google-ben
Legyen a Liner a követett forrásod
Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.
Sikerült részletes kémiai profilt alkotni
A megfigyelésekhez a James Webb űrteleszkóp MIRI nevű, középső infravörös tartományban működő műszerét használták, amellyel sikerült részletes kémiai profilt alkotni az égitestről.
„Most első alkalommal sikerült folyamatos közép-infravörös spektrumot gyűjteni erről a csillagról, ami lehetővé tette a szilikátpor jellegzetességeinek kimutatását és a csillag valódi kémiai identitásának feltárását” – mondta Macarena Garcia Marin, az Európai Űrügynökség kutatója, a kutatás társszerzője.
„A víz jelenlétének kimutatása különösen izgalmas, mert azt mutatja, hogy a molekuláris anyag még az intenzív sugárzás által dominált környezetben is képes fennmaradni. Ez azt jelzi számunkra, hogy még egy szupermasszív fekete lyuk közelében is folytatódhat az anyag visszajuttatása a környezetbe” – tette hozzá a kutató.
Az Astronomy & Astrophysics című szakfolyóiratban publikált eredmények megerősítik, hogy a haldokló csillagok a legzordabb kozmikus vidékeken is hozzájárulnak a bolygó- és életképző elemek terjedéséhez.