Palesztin tüntetõk tiltakoznak a tervezett ciszjordániai annektálás miatt Gázában 2020. július 1-jén. Az izraeli kormány július elsejével a leendõ palesztin állam nagyobb részének szánt Ciszjordánia mintegy 30 százalékára tervezi kiterjeszteni szuverenitását összhangban a Donald Trump amerikai elnök kormánya által kidolgozott közel-keleti béketervvel. MTI/EPA/Mohamed Szaber

Sokkoló beszámolók arról, mennyire diszkriminálja Izrael a palesztinokat az elfoglalt területeken

Szerző: Nagy Noel

Izrael és a palesztinok kapcsolata évtizedek óta viharosnak nevezhető, amely több alkalommal is egyenesen diszkriminatív módszerekben nyilvánult meg.

not image

Nagy Noel

2021. július. 17 - 11:34

Az elfoglalt területeken, Ciszjordániában és Kelet-Jeruzsálemben kiépített zsidó telepeket több ország is nemzetközi jogot sértő cselekedetnek minősítette, Izrael pedig mindig azzal védekezik, hogy egyoldalú támadást indítanak ellenük, pedig nekik történelmi és bibliai alapon joguk van a területhez.

Az erősebb Izrael-kritikusok sokszor apartheid-rendszerként emlegetik a rezsimet, amelyre Izrael általában antiszemitázással reagál. Az apartheid jellegnek, vagyis a származáson alapuló megkülönböztetésnek és eltérő állampolgársági státusznak azonban megvannak a jelei, amely a Washington Post tudósításából egyértelműen kiderül.

Az amerikai napilap először Wafa Issa történetéről ír, aki az elmúlt két évtized során úgy élt Jeruzsálem keleti részén, mintha egy rab lenne. Nagyon kevés dolog van neki a világban, mindössze egy konyha, a hat gyermeke és egy istálló, ahol a lovaikat tartják.

Issa szinte egyáltalán nem szokta elhagyni a házat, még bevásárolni sem jár el, mivel attól fél, hogy letartóztatják az izraeli hatóságok és deportálják a megszállás alatt lévő Ciszjordániába, amely mindössze 15 percre van a lakóhelyétől:

„Olyan, mintha házi őrizetben lennék vagy mintha egy macska lennék egy ketrecben”

Issának viszont vállalnia kellett ehhez az áldozatot, hogy a kelet-jeruzsálemi születésű férjével együtt tudjon maradni, aki jogilag tartós izraeli letelepedési engedéllyel rendelkezik. Az izraeli törvények alapján ugyanis amiatt, mert Izrael által megszállott területen született palesztin származású családba, a házasságuk ellenére nem élhet egy háztartásban férjével.

Még akkor sem élhetne egy háztartásban a férjével, ha nem letelepedési engedéllyel, hanem teljes körű állampolgársággal rendelkezne Izraelben. Ez a helyzet pedig egy 2003-ban, biztonsági okokra hivatkozva meghozott törvény alapján lehetséges, amelyet még a „Második Intifada” nevű palesztin lázadásra válaszul hoztak.

A törvény értelmében tilos a családoknak az újraegyesülés az elfoglalt területeken, ráadásul az izraeli zsidókra vonatkozóan általában nem szokták betartatni. Valamennyi nemzetközi szervezet szerint a törvény diszkriminatív, univerzális alapjogokat sért és ehhez hasonlóan kirekesztő törvény sehol sem található a fejlett világban.

Egy épület romjai Gázában az izraeli légicsapások újabb hulláma után 2021. május 19-én. Az elmúlt napokban kiélezõdött a feszültség a Közel-Keleten, és Kelet-Jeruzsálemben összecsapásokra, tüntetésekre került sor. A Gázai övezetet uraló iszlamista Hamász szervezet és Izrael között május 10-én este kezdõdött rakétaháború, amelynek során eddig 228 palesztin vesztette életét, köztük több mint 60 gyerek. Izraeli oldalon tizenkét ember halt meg. MTI/EPA/Mohamed Szaber

Az izraeli törvényhozók, arra hivatkozva, hogy mennyire népszerű ez az intézkedés, minden évben meghosszabbították a kirekesztő törvény hatályát, ezért a palesztinoknak sok esetben esélyük sem volt arra, hogy egy háztartásban tudjanak élni párjukkal vagy akár a gyermekeikkel.

Meglepő módon azonban idén még nem hosszabbították meg a törvény hatályát, ezzel pedig Issának és több tízezer palesztin családnak remény nyílt az esetleges letelepedési engedélyre, amelynek révén közelebb kerülhetnek ahhoz, hogy újra egy háztartásban tudjanak élni.

Az izraeli média szerint több száz palesztin család nevében nyújtottak be igényt helyi jogvédő szervezetek, a remény azonban gyorsan kihalhat: várhatóan meg fogják hosszabbítani a törvény hatályát a népszerűségre hivatkozva, ami abból fakad, hogy az izraeliek fent akarják tartani az ország etnikai homogenitását.

A palesztinoknak eleve számos kihívással kell szembenézni az izraeli elnyomás miatt, ez a családegyesítési tilalom azonban különösen érzékeny pont, mert rengeteg család érzelmi hullámvasútba ültet, amelyben rendkívül fájdalmas döntéseket kell meghozni: életre szóló pillanatokat kihagyni, elválni vagy folyamatosan félelemben élni, mint Issa.

Az izraeli hatóságok állítják, hogy már 12 700 ideiglenes letelepedést adtak ki az ilyen pároknak, ám a valós igénylők száma legalább kétszer ennyi lehet. Issa családja például három alkalommal nyújtott be kérelmet, ebből kettőt elutasítottak, míg a harmadik az nyolc hónapja van elbírálás alatt, de várhatóan erre is nemet mondanak.

Amennyiben azonban mégis megkapná az ideiglenes letelepedést, a tartózkodáson kívül nem sok jog járna mellé, így nem lehetne például jogosítványa, nem lenne jogosult társadalombiztosításra vagy egyéb szociális programra, pusztán azért, mert palesztin származású.

Az emberi jogi szervezetek szerint a törvény elsősorban azokat a palesztinokat érinti, akik Kelet-Jeruzsálemben születtek, amely 1967 óta áll izraeli megszállás alatt. Ez azért is van, mert földrajzilag rendkívül közel vannak Ciszjordániához, ahol főként palesztin többség van. Itt is kijön a megkülönböztetés: aki arabként nem izraeli területen, hanem Kelet-Jeruzsálemben születik, az nem kap állampolgárságot, legfeljebb tartós letelepedési engedélyt.

A 46 éves, Ciszjordániában született Mahmud Akrassz ezt a saját bőrén tapasztalta meg, amikor 2005-ben feleségül vett egy kelet-jeruzsálemi nőt. Akkor nem gondolta volna, hogy ez ekkora különbséget jelent majd a kettejük státuszában, pedig elmondása szerint az anyósa már akkor figyelmeztette: nem szabad Ciszjordániába menni, mert ott kisebb a biztonság és a szabad mozgás.

Zsidó telepesek ellen tüntetõ palesztinok menekülnek izraeli katonák könnygázgránátjai elõl a ciszjordániai Náblusz közelében fekvõ Bét-Dadzsan falunál 2020. december 11-én. MTI/EPA/Alaa Badarneh

Hiába volt tartós engedélye, Akrassznak igényelni kellett volna ideiglenes tartózkodási engedélyt is, amennyiben az izraeli egészségügyi ellátórendszert igénybe akarta volna venni. Ezt azonban elutasították neki, mert 35 évnél fiatalabb volt, és az erre vonatkozó szabályok szerint a 35 év alatti férfiak nem kaphatnak ideiglenes tartózkodást.

Ez pedig fájdalmas formában nyilvánult meg, a felesége ugyanis teherbe esett, az izraeli egészségügy azonban nem fogadta be, így az otthonszülést kellett választani. A két nap, amíg tartott felesége szülése és felépülése, Akrassz annyira kétségbeesett volt, hogy annyiszor hívta felesége családját, hogy ők inkább megkérték, ne hívja tovább őket.

Habár jó néhány embernek, mint Wafa Issának sikerült csendben meghúznia magát, néhány nem ilyen szerencsések, hanem egyszer csak arra ébrednek, hogy az izraeli rendőrség kopog az ajtajukon. Más esetben a szomszédok hívják a rendőröket, hogy rejtőzködő palesztint érzékeltek – hasonló módszerek, mint Magyarországon a Rákosi-diktatúra idején.

Nagyon nehéz a helyzete különösen a nőknek ilyen téren, mert általában azoknak a kezében van a hatalom, akik papírokkal rendelkeznek, ez pedig sokszor a férjek esetében fordul elő. Ezt pedig nemritkán használják visszaélésre, bántalmazásra, az ebből fakadó stressz pedig sokszor váláshoz vezet.

A 46 éves, ciszjordániai születésű Fadwa például arról számolt be, hogy már évek óta él titokban Jeruzsálemben a férjével, aki fizikailag szokta bántalmazni és még kábítószerfüggő is. A férj gyakorlatilag zsarolja Fadwát, hogy amennyiben nem hajtja végre az utasításait, szól a hatóságoknak, akik pedig deportálni fogják, ezzel pedig elvesztheti a kapcsolattartás jogát a gyerekeivel.

„Az a helyzet, hogy Jeruzsálemben élek, a lányaim, az életem Jeruzsálemben van. Nem Ciszjordániában élek, pedig az engedélyem alapján oda valósi vagyok és ezt ő [a férj] pontosan tudja”

Kérdéses, hogy az új Bennett-Lapid kormány meghosszabbítja-e a kirekesztő törvény hatályát, korábban mindketten támogatói voltak annak. A törvény meghosszabbítása politikai csatározásokon múlhat, ugyanis Benjamin Netanjahu, aki régóta nagy támogatója a törvénynek, arra sürgette a pártjának tagjait, hogy ne fogadják el, hogy nyomást helyezzenek az új kormányra.

Habár Issának és a többi hasonló helyzetű palesztinnak rendkívül jó hír volt elsőre, hogy lejárt a törvény hatálya, a letelepedési engedélyeket intéző minisztérium vezetője, Ayelet Shaked kijelentette, hogy amíg ő a felelős, addig mindent megtesz azért, hogy megfossza a palesztinokat ettől a lehetőségtől. Issa ekkora jött rá, hogy a reményeit minden bizonnyal agyontapossák:

„Tudom, hogy a kormány rasszista. De próbálok optimista maradni”